Tizenhat éve van jogosítványom, ami távoli rokonok között is elég hosszú idő... Vezetett kilométereim száma viszont három helyiértékű is alig lehet. Ez tény :)
Néha kivittem a családot a telekre annó, amikor még lehetett Pesten és környékén is nyugodtan menni. Azóta erősen eldurvult a helyzet, és én nagyon régen nem vezettem már. Valahogy, mint az öszvér, megvetettem kezem-lábam, csak be ne tuszkoljanak a vezetőülésre. Milyen messze került már az általános iskola harmadik osztály, amikor még azt írtam házi feladatként az egyik első angolórára, hogy sofőr szeretnék lenni, ha nagy leszek. :)))
Namármost ez az álmom is teljesült! Bevittem a fiúkat Vadkertre, és vissza is hoztam élve, sőt, mi több, élveztem is nagyon a "házi feladatot". ;)
Most már muszáj vezetnem, hiszen autó nélkül nem tudunk bejutni a városba. Ez az egyik ok. A másik pedig, hogy iszonyúan felpiszkálta a csőrömet, amikor láttam, hogy a helyi asszonyok hogyan ugranak el a bótba egy félkiló kenyérért. Fogja, beül az ura ménkű nagy terepjárójába, vagy utánfutós pickupjába, befarol a bolt elé. Lazán kilibben az autóból, be a boltba, kenyér, majd padlógázzal elfüstöl haza. Na neee... ez nekem is kell ;)
Nagy szerencsém, hogy itt kedvesek és türelmesek az emberek, amikor szembekanyarodok a traktorral, beásom magam a homokba a postás elé, vagy kb. kilenc km/h-val érkezem meg valaki elé. Nem dudál, nem villog, nem emlegeti Anyát a fülem hallatára. Akkor is segítségünkre siettek, amikor elakadtunk a hóátfúvásban, és kihúztak minket. Mentségemre legyen mondva, ez esetben nem én vezettem. :D
János nagyon jó oktató, mindig jól kioktat, és felajánlotta, hogy hamár ennyire belejött a matricázásba, szívesen felragaszt nekem egy T, mint "tetű" betűt a kisautó hátuljára. ;)
Úgy érzem, csodás kalandok várnak még, bár az emu, aki ma az úton szaladgált, nem erre tévedt, hanem Pápa irányába. :))
Vigyázzatok, jövök! :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése