2013. január 18., péntek

Trágya, szánkó, hímzőfonal

Tegnap egy nagy kupac gőzölgő kaki érkezett a földecskénkre: 

 

A traktor oda-vissza masírozott a konyhaablak előtt:





Ma pedig, végül hozzánk is megérkezett a fél országot megbénító hó. Végre felavathattuk a vadonatúj szánkónkat! 
Maci ezúttal szabotálta a közös kirándulást, gondolom, semmi kedve sem volt nyakig érő hóban ugrándozni, mikor a párnáján is fetrenghet a háremével. :) 
Dzsindzsut szerettük volna elhívni szánhúzó kutyusnak, csak még szokatlan neki a hám, és lecövekelt tőle.



Így Apa vállalta magára a szánhúzás nemes feladatát!


A fiúk vadszánkóztak is egy kicsit: 


Csodaszép lett a vidék, mindent belepett a hó!


Csak imitt-amott virítottak ki a galagonyabogyók a nagy fehérségből.


Végre befejeztem ezt a képet, amelyet már legalább fél éve kezdtem el. Hálás köszönet jár az Uramnak, mert az Ő jó ötlete kellett ahhoz, hogy a szőnyegből fa legyen. Nélküle valószínűleg csak félbehagytam, félreraktam volna. Kár, hogy a múzsákról azt gondolják, hogy csak nők lehetnek! Nekem például két férfi a múzsám - na jó, az egyik csak férfi-palánta. ;)

Hírlevél

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése