2014. június 24., kedd

Paleo közeli élmények tanyasi konyhánkban

Hogy mire a terhességi cukorbetegség?

Emlékszem, borzalmas érzés volt, hogy baja eshet a kisbabámnak, aki még csak meg sem született. Azt is nehezen viseltem, hogy akkor a legjobb esetben is hónapokig, szabályoznom kell, hogy mit és mennyit ehetek. Tudtam, hogy ez mindkettőnk érdekében történik, de szörnyű érzés volt - elsőre.

Miután túlestem az első sokkokon, elkezdtem utánaolvasni a témának, és komolyabban venni a paleót, amit már régóta figyeltem, és éreztem, hogy megalapozott, és érdemes lenne követni.

Kialakítottam a diétámat, a saját szám íze szerint, ;) és a tanultak szerint. A babám egészséges, nekem is visszaállt a normális cukrom, de megtanultam valamit: érdemes változtatni az életmódomon, betegség nélkül is!

Majdnem minden beszélgetésnél szóba kerül ez az életmódváltás, és már ismerősek kezdenek lenni az aggódó, kétkedő kérdések, amelyeket kapok. Itt összeszedem őket, és megpróbálok rájuk válaszolni, bár az a tapasztalatom, hogy nem attól függ, hogy hisznek-e nekem, hogy én ide most mit írok. ;)

Nagy erőfeszítés és elhatározás kell, hogy ilyen szinten életmódot váltsak, de mondhatom, egy idő után már inkább élvezetes, és élményekben gazdag ez a folyamat. Én például 5 kg-t híztam összesen a második babával, és ezt is a diéta előtt. A szülés óta már 6 kg-t fogytam, és ez szépen lassan folytatódik. Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer nézze át Szendi Gábor honlapján, hogy milyen szörnyű betegségeket lehet elkerülni, meggyógyítani egy ilyen váltással. Aztán döntsetek magatok. Nem kell nekem hinni! :)

Még egyszer leszögezem, ez nem a paleo diéta hivatalos leírása, hanem a mi konyhánk jelenlegi állapota!

Nem drága?
Ez felfogás kérdése. Először is, az egészségünknél semmi sem drágább (és akinek volt már valami komolyabb baja, az tudja, hogy ez nem csak közhely)! Ha pedig azt nézzük, mi minden marad ki a konyhánkból mostanában, azt hiszem, a költségvetés talán még pozitívba is fordul.


Mit NEM veszünk (vagy nagyon ritkán):
-édesség, csoki, keksz
-kenyér, péksüti
-gabonafélék 
-müzli, gabonapelyhek 
-rizs
-kukorica 
-tészta
-alkohol
-üdítőitalok
-instant kakaó, 3az1ben kávé
-mogyorókrém
-párizsi jellegű felvágott
-bab, borsó, csicseriborsó, zöldbab, földimogyoró, szója, lencse (hüvelyesek)
-lekvár
-joghurt, kefir,
-sajtok

De akkor tulajdonképpen mi marad? - szokták kérdezni. Maradnak a:
-zöldségek
-gyümölcsök (lehetőleg termelőtől, piacról)
-mindenféle hús (megbízható hentestől)
-tojás (szintén házi gazdaságból)
-hal
-csonthéjasok (mandula, dió, kókusz)

Ami a paleo drágaságát adhatja, tapasztalatom szerint, azok a maglisztek, útifű maghéj, kókuszkrém, és a többi szokatlan, extrának tűnő hozzávaló. A kulcsszó a "szokatlan", hiszen ezek is épp olyan hozzávalók, mint a többi, csak valami folytán eddig nem ezeket, hanem másokat részesítettünk előnyben. Ha elkezdjük ezeket használni, pontosan úgy megszokjuk, mint eddig a lisztet és a tejet. A lényeg az, hogy ezek nélkül is lehet egészségesebb ételeket készíteni, nem szükséges a mindennapos használatuk! Ahogyan a hagyományos konyhában megvannak az ünnepre való, ritkán használt hozzávalók, úgy tudjuk ezeket a szokatlan alapanyagokat ritkábban használni, ha egyáltalán szeretnénk.

Ami nem paleo, de szoktunk időnként enni:
-méz
-krumpli
-fagyi ;)
-tej (tejeskávéba, nem literszámra)
-kecskesajt
-tejföl, túró
-olaj a sütéshez (ha csak lehet, zsírt használunk)

Van erre időd?
Mi amúgy is itthon főzünk, szeretünk is főzni, ezért sose volt gond. Ahogy nőnek a gyerekek, úgy lesz több időm kókuszreszeléket és magokat darálgatni, de addig is a minimumra tudtuk csökkenteni a kenyérfélék fogyasztását. Ráadásul felfedeztem, hogyha sok magyaros étel mellől egyszerűen elhagyjuk a hagyományos köretet (rizst, tésztát, krumplit), máris majdhogynem paleo módra ehetjük őket. Például ilyenek a kolozsvári rakott káposzta, a pörkölt, brassói, rántott dolgok, töltött káposzta, töltött paprika, gulyás csipetke nélkül, stb... Nem tűnnek diétás fogásoknak, igaz? Pedig azok. :)


Hát így állunk most kis tanyasi konyhánkkal! Nem hiszem, hogy valaha teljesen paleo módon fogunk étkezni, mert ódzkodom az édesítők használatától. De azt már most tudom, hogy nagyot léptünk előre az egészségünk érdekében, és már így is komolyan lecsökkentettük néhány ijesztő betegség kockázatát. Számomra mindent megér, hogy nem elszenvedője vagyok egy állapotnak, hanem felfedeztem, mit is tehetnék, hogy kikerüljek belőle!

2014. június 19., csütörtök

Három éve egységben

Anyukám mindig azt mondta, hogy olyan társat válasszak magamnak, aki később fekszik, és előbb kel, mint én. Biztosan tudta, hogy a jó társnak nem ez a legfontosabb ismérve, de feltételezhette, hogy a többivel úgyis tisztában vagyok.

A nagymamám, aki nagy örömünkre, velünk van, és játszhat a dédunokáival, azt mondta, hogy az a bizonyos társ csak jó ember legyen és higgyen Istenben. Ő sem a keresztény Istenre gondolt, és ha elfogadjuk azt a tényt, hogy Isten a Szeretet, hát ez a "feltétel" is teljesült.

Olyan is volt, hogy azt mondták a családban, hogy X miért nem Y-t vette feleségül, mert ketten "a sz@rból is aranyat" tudtak volna csinálni.

Köszönöm, hogy visszaadtad a házasságba vetett hitemet, még akkor is, ha körülöttünk talán egy kezemen is meg tudom számolni, hány kapcsolat működik jól, nem csak "eldöcög", ha fel nem bomlott már.

Köszönöm a gyermekeinket, akkor is, ha sokszor úgy érzem, meghaladja az erőmet, hogy elviseljem őket. Ilyenkor is segítesz, megmutatod, hogyan lehet azt a "még több" türelmet kisajtolni magamból.

Köszönöm a sok nevetést, hiszen Te jóval viccesebb vagy nálam, és ezt a gyerekek pár hetes koruk óta tudják.

Köszönöm szépen Nektek, mindannyiótoknak, akik tovább segítetek bennünket ezen az úton.

Éljünk! ;)

2014. június 12., csütörtök

A spórolásról, vagyis milyen a mai "Takarékoskodj okosan" társasjáték?

Nemrég olvastam egy könyvet, amely a második világháború idején játszódik Angliában. Egy titokban örökbe fogadott kislány életéről szólt, és nagyon tetszett, izgi volt, és szép. A történeten túl elindított bennem valamit, felszínre hozott néhány gondolatot.

Arról van szó, hogy a megszokott kényelem hiányában, az emberek mennyire találékonyak tudnak lenni. Kizárólag abból gazdálkodhatnak, amijük van, mert élelmiszert is nehéz beszerezni, hát még olyan "luxuscikkeket", mint a sampon vagy az őszibarackbefőtt. Mégis, a könyvben a menyasszony boldogan készült az esküvőjére, azokkal az eszközökkel, amelyek rendelkezésére álltak. Nem zavarta, hogy nem a legutolsó divat szerinti a ruhája, sőt, még csak nem is fehér. Nagyon örült, hogy az anyukája tudott neki egy tortát sütni, mert csodával határos módon szerzett egynéhány tojást és más hozzávalókat. Akiket meghívtak, mind készültek ajándékkal, még ha a saját holmijuk közül kellett is adniuk valamit. Mindannyian érezték, hogy milyen jó, hogy ilyen nehéz helyzetben is történik valami, aminek örülni lehet.

Ez Londonban történt, ahonnan a lány később vidékre költözött. Ott talán annyival volt könnyebb az élet, hogy tudtak termelni, tenyészteni ennivalót maguknak, és csak véletlenül jártak arra bombázó repülőgépek. Mivel mindenki ismert mindenkit, tudták, mivel lehetne egymásnak segíteni. Furcsa módon, a háború elérte azt, amit békeidőben valahogy elfelejtünk: egy harmonikus, közösségi együtt-létezést?

Hála Istennek, hogy most békében élhetünk. Van mit együnk, válogathatunk, áldozhatunk a kedvteléseinkre. Jóval többet fogyasztunk az elegendőnél. Mi állíthatjuk be az egyensúlyt spórolás és pazarlás között.

Nem tudom, hogy ki hogyan gondolja, csak a magam nevében tudok beszélni. Azt érzem, hogy törekszem minél jobban együtt élni a Természettel. Úgy tűnik, minél közelebb kerülök az ő igényeihez, és "életmódjához", annál takarékosabb vagyok - ez szépen hangzik, ugye? :)

Mindig el szoktuk olvasni a Paleolit Magazint is, amelynek most hó elején kaptuk meg a legújabb számát. Találtam egy cikket benne, "A tudatos ősember" címmel, amely rárímelt a könyv által indított gondolatokra. Ez is a környezet-tudatosságról, a takarékosságról szólt, és két konkrét példát hozott: azt, hogy zárjuk el a csapot fogmosás közben, illetve hogy ne vegyünk olyan WC papírt, amelynek a gurigája szétázik a vízben, ezért a kis és nagy dolgok után lehet dobni a kagylóba. Az első példa egy klasszikus, aki valaha hallott a Greenpeace-ről, az már biztosan ismeri. A második példa nekem új volt.

Gyanítom, hogy annyi ilyen ügyes aprósággal találkozunk úton-útfélen, hogy már a könyökünkön jönnek ki a spórolási tippek. A magam részéről mindig is igyekeztem takarékosabban és környezetet kímélő módon élni. Nekem ami pluszt adtak ezek az olvasmányok, az az volt, hogy adja a jó Isten, hogy ne kelljen háborús helyzetbe kerülni ahhoz, hogy ez minél jobban sikerüljön.

Amúgy meg már régóta az a véleményem, hogy milyen jó lenne, ha a Parlamentbe néhány ügyes háziasszonyt ültetnénk, mert egykettőre rendbekapnák a költségvetést. ;)

Legyen napsütéses, meleg, de ne túl forró napotok, kívánok Nektek is enyhülést!