Vadkerti beszerző körutunk közben ért minket a hívás, hogy méhész barátunk, akitől nemsokára méhecskéink is érkeznek, eladja két pergetőjét. Mi ugyan már megrendeltünk egyet újonnan, de gyors telefonálgatás után kiderült, hogy a rendelés még lemondható. Így megegyeztünk kollégánkkal, és egy órán belül úton is voltunk Székesfehérvár felé!
Nagyon kedvesen fogadtak minket és kicsikénket, gyümölcsteával, babapiskótával. Meglátogattuk együtt a méhecskéket, és mivel az időjárás is felderült, bekukucskáltunk a kaptárakba egy kicsit. Meg kell mondjam, jövendő munkatársaink igazán szorgalmasak, és nem idegesek! Békésen tették a dolgukat, zümmögve, együttműködve, szinte ügyet sem vetettek ránk, betolakodókra. Mindig elcsodálkozom, hogy milyen jó is lenne, ha mi, emberek, csak egy kicsit jobban hasonlítanánk rájuk!
A háznál voltak kutyusok, cicák, így Jácint kacagva és gurgulázva tudta gyúrogatni a finom bundás jószágokat. A méhecskéknek is van bundájuk, de őket azért kicsit finomabban fogjuk gyúrogatni...
Jó társaságban hamar elment az idő, a fiúk felrögzítették a pörgetőt a platóra, mellé pedig egy keretlécfúró gépet is ráadásnak. Elindultunk, a dobozzal a dobozoson, és bár útközben láttunk árokba csúszott fejen álló terepjárót, minket nem ért semmi baj.
Még világosban megérkeztünk udvarunkra az óriási konzervdobozzal. Jószágaink rendkívül csalódottan vették tudomásul, hogy ez a konzervdoboz teljesen üres. Vigasztalásul megígértük nekik, hogy annyit körhintázhatnak benne, amennyit csak akarnak. ;)
Végül kérem, tekintsétek meg vadonatúj harci antennánkat, amely azóta már elfoglalta helyét a padláson:
És osztozzatok velünk az egyetlen látványban, amely könnyebbé teszi a rendszeres nagyon korán kelést:
