Mesterséges kötődés - hormondolatok

Ezt a bejegyzést még a kórházban vázoltam, idén februárban, kisebb fiam születése után. Már kezdett lecsengeni a nagy öröm, és lassan átfordultam a "baby blues" állapotába, amelyen még rontott, hogy nem tudtak bejönni hozzám. A szomorúságnak persze főleg hormonális okai voltak-vannak, meg még lesznek is, ha minden jól megy, jövő áprilisban. ;) A testi-lelki fájdalom, sajnos, nem megkerülhető, amikor a kisbaba a világra jön, de sokat segít, hogy tudom, hogy hamar enyhül, és mindent megér. 

Éjjel kettő körül jegyeztem e sorokat a telefonomba, piszkozatként mentett sms-ekbe. Felébredtem, visszaaludni nem tudtam, élményem pedig volt jó sok. Sokszor írtam már ki őket magamból így, ez segített feldolgozni, amin átmentem. Tudtam, hogy egyszer eljön az ideje, hogy ezt is megosszam Veletek. Miért ne? :) 

* * *

A fájdalom együtt jár a szeretettel. A kötődés - fáj. A testemnek fáj, hogy a gyermekek, akikhez a legjobban kötődöm, a világra jönnek. 

Első (kis)nagyfiunk az oxitocinnak "köszönheti", hogy pont ott, akkor és úgy jött a világra, ahogy. Az oxitocin volt a szerelmi bájital ebben az eseményben. Második fiunk születésekor kezdtem kételkedni a testemben, magamban, hogy talán nincs bennem elég kötődés-hormon? És miért? Vajon ez azt is jelenti, hogy nem tudok kötődést érezni? 

Nem. Hamar megéreztem, hogy biokémiailag, és érzelmileg is kötődöm, nagyon-nagyon is. Nem telt bele három nap, és ha csak ránéztem, akár rágondoltam a babámra, már éreztem is az oxitocin okozta méhösszehúzódásokat. Szoptatáskor még erősebben. Második baba lévén, eléggé fájtak is - szerencsére "készültem", tudtam ezt, de persze tudni és átélni két különböző dolog. 

Felmerült bennem, a fájdalommal kapcsolatban, hogy mennyire kéz a kézben jár a szeretettel. 

Mire eljött az első reggel, már elepedtem egy kis fájdalomcsillapítóért, mert nagyon fájt a sebem. Kaptam egy infúziót, és örültem neki nagyon. Az örömöm addig tartott, amíg ki nem derült, hogy a keverék oxitocint is tartalmaz, amely össze-összehúzta a méhemet - rettenetesen fájt. Nem értettem, miért kell pluszban szintetikus oxitocint kapnom, amikor bennem is termelődik.

Infúziót, szerencsére, csak akkor egyszer adtak. Viszont a mesterséges hormonpótlásomról lelkiismeretesen gondoskodtak továbbra is. Erről a magam módján lemondtam, mert élénken élt bennem az infúzió emléke, illetve azt is nagyon nehezen viseltem, amikor a saját termelésű oxitocinom árasztotta el a testemet. A nővérkék oxitocinnal átitatott, hosszúkás vattadarabot adtak, amelyet az orromba kellett (volna) dugni, és vagy 10 percig azon keresztül lélegezni. Én jó kislányként dugtam az orromba, jámborul néztem, de ahogy kiléptek az ajtón, már kint is volt az orromból, kezemben tartva az előírt ideig, hogyha jön valaki, a másodperc tört része alatt vissza tudjam tenni. Majd amikor lejárt az idő, olyan messzire hajítottam, amennyire friss császáros sebbel csak tudtam. 

Tudom, hogy a legjobbat akarták nekem, a legjobb tudásuk szerint. De ezzel én is így voltam, és szerintem a szintetikus hormon nem a "legjobb", amit a testemnek adhatok, főleg úgy, hogy közben bőven termel a testem a sajátjából. Hiszen éreztem. :)

Egy idő után már inkább szándékosan nézegettem a kicsi képeit, nem törődve a fájdalmas következményekkel. Mert kötődni jó - vállalni azt, hogy a szeretet nem mindig rózsaszínű. Ettől lesz valódi, mélyen megélt, igaz, és aranyfényű :)

Sok gondolkodó, tanító, vezető vallja, hogy jobb megélni valami szépet, még ha fájdalommal jár is, mint kihagyni az élményt, attól tartva, hogy fájni fog. A saját tapasztalatom és érzésem az, hogy átéltem a fájdalmat, amely a kötődéssel jár, és újra elémegyek, mert már nem félek. :)

Test-építő jellegű ön-kritika

Három férfival élni sok újdonságot jelent számomra. Be kell hozzam a lemaradást a pasis filmek, témák, autóvezetés és -szerelés, jellegzetes férfi témák terén. Ezek közül a foci kimarad, mert a ház ura nem focirajongó. Így is bőven van mit tanulni, amely egyben élvezet is! Házi mozinkban verekedős, autós filmek forognak. Legújabban pedig megismerhetem a testépítés alapjait is.


Itt figyel a polcon Arnold Schwarzenegger "A testépítés nagy enciklopédiája" című könyve. Forgatása önmagában felér egy kis edzéssel, mert 800 oldalas, és A/4-es méretű. Ezelőtt én is annyit tudtam és gondoltam a testépítőkről, hogy pitbulljuk van, kopasz frizurájuk, metálszín kabriójuk, amelyből kényszeresen kiszólogatnak, hogy pl. "mit nézel köcsög" és "húzzámáelőlem azzal a kis sz@rral". Hormont, szteroidot esznek nagy kanállal. Nem járták ki a nyolc általánost, és rendkívül agresszívek a semmiért. Hummerrel úsznak a Balatonban. Ugye? ;)

Nagyon örülök, hogy túlléphettem ezeken az előítéleteken is! A testépítésnek van gyönyörű oldala is, a szó szoros értelmében. Ráadásul azon túl, hogy a saját testünkből igyekszünk kihozni a maximumot, beleláthatunk ennek a testnek a működésének izgalmas rendszerébe. Messze meghaladja eddigi biológiai tanulmányaimat ez a világ, és tudatossá tesz arra nézve, hogy ezzel a testtel, ami adatott, mit érdemes megtenni, és mit nem. Már a diétázásnál éreztem annak az örömét, hogy mennyire jó, hogy felkészülten, tudatosan, egyre haladok a célom felé. Most ez az érzés még erősebb, és a fejlődő önfegyelem egészséghez segít.

Mindig rácsodálkozom, mennyi minden van itt Tázláron, hát konditerem is van. :))) Alapítvány működteti, és vannak kondiversenyek is, évente többször.

Nagyon szeretnénk, ha a gyermekeink is kedvet kapnának, és megéreznék ennek a tudatos önfejlesztésnek az örömét!

A méhész szakma önmagában is testépítő jellegű. Egy fakaptár tele méhhel-mézzel, körülbelül ötven kiló, és nem kevés darab van belőle. Vándorláskor a kaptárak pakolásához kell is az izom! Ráadásul minél nehezebb a kaptár, annál jobban örülünk!

Ami számomra teljesen új világ, és eddig tévesen gondolkodtam róla, az az étrendkiegészítők hada. Fehérje, L-karnitin, kreatin... mindenkinek javaslom, hogy kicsit nézzen utána, mi mire való. Csak, hogy érezzétek, hogy ez nem csak a testépítőket érinti: mit jelent az, ha a köhögéscsillapító gyógyszerben efedrin van (azt, hogy köhögni lehet, hogy nem fogsz, de aludni sem!), vagy a samponban arginin (lehetőleg reggel használd, különben egész éjjel pörögsz). Ilyen szereket teljesen ártatlanul is haza lehet vinni, aztán meg csodálkozunk a következményeken.

Most megyek, megeszem a testépítős multivitaminomat, és eltöprengek, hogyan fogom ledolgozni a fincsi fánkokat, amelyeket János sütött nekem tegnap. Nem is tudok elfelejtkezni erről, mert drága Jácint fiam elkérte a fürdőszobamérleget, és élvezettel ugrál rajta itt mellettem. ;D

Paleo közeli élmények tanyasi konyhánkban

Hogy mire jó a terhességi cukorbetegség?

Emlékszem, borzalmas érzés volt, hogy baja eshet a kisbabámnak, aki még csak meg sem született. Azt is nehezen viseltem, hogy akkor a legjobb esetben is hónapokig, szabályoznom kell, hogy mit és mennyit ehetek. Tudtam, hogy ez mindkettőnk érdekében történik, de szörnyű érzés volt - elsőre.

Miután túlestem az első sokkokon, elkezdtem utánaolvasni a témának, és komolyabban venni a paleót, amit már régóta figyeltem, és éreztem, hogy megalapozott, és érdemes lenne követni.

Kialakítottam a diétámat, a saját szám íze szerint, ;) és a tanultak szerint. A babám egészséges, nekem is visszaállt a normális cukrom, de megtanultam valamit: érdemes változtatni az életmódomon, betegség nélkül is!

Majdnem minden beszélgetésnél szóba kerül ez az életmódváltás, és már ismerősek kezdenek lenni az aggódó, kétkedő kérdések, amelyeket kapok. Itt összeszedem őket, és megpróbálok rájuk válaszolni, bár az a tapasztalatom, hogy nem attól függ, hogy hisznek-e nekem, hogy én ide most mit írok. ;)

Nagy erőfeszítés és elhatározás kell, hogy ilyen szinten életmódot váltsak, de mondhatom, egy idő után már inkább élvezetes, és élményekben gazdag ez a folyamat. Én például 5 kg-t híztam összesen a második babával, és ezt is a diéta előtt. A szülés óta már 6 kg-t fogytam, és ez szépen lassan folytatódik. Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer nézze át Szendi Gábor honlapján, hogy milyen szörnyű betegségeket lehet elkerülni, meggyógyítani egy ilyen váltással. Aztán döntsetek magatok. Nem kell nekem hinni! :)

Még egyszer leszögezem, ez nem a paleo diéta hivatalos leírása, hanem a mi konyhánk jelenlegi állapota!

Nem drága?
Ez felfogás kérdése. Először is, az egészségünknél semmi sem drágább (és akinek volt már valami komolyabb baja, az tudja, hogy ez nem csak közhely)! Ha pedig azt nézzük, mi minden marad ki a konyhánkból mostanában, azt hiszem, a költségvetés talán még pozitívba is fordul.


Mit NEM veszünk (vagy nagyon ritkán):
-édesség, csoki, keksz
-kenyér, péksüti
-gabonafélék 
-müzli, gabonapelyhek 
-rizs
-kukorica 
-tészta
-alkohol
-üdítőitalok
-instant kakaó, 3az1ben kávé
-mogyorókrém
-párizsi jellegű felvágott
-bab, borsó, csicseriborsó, zöldbab, földimogyoró, szója, lencse (hüvelyesek)
-lekvár
-joghurt, kefir,
-sajtok

De akkor tulajdonképpen mi marad? - szokták kérdezni. Maradnak a:
-zöldségek
-gyümölcsök (lehetőleg termelőtől, piacról)
-mindenféle hús (megbízható hentestől)
-tojás (szintén házi gazdaságból)
-hal
-csonthéjasok (mandula, dió, kókusz)

Ami a paleo drágaságát adhatja, tapasztalatom szerint, azok a maglisztek, útifű maghéj, kókuszkrém, és a többi szokatlan, extrának tűnő hozzávaló. A kulcsszó a "szokatlan", hiszen ezek is épp olyan hozzávalók, mint a többi, csak valami folytán eddig nem ezeket, hanem másokat részesítettünk előnyben. Ha elkezdjük ezeket használni, pontosan úgy megszokjuk, mint eddig a lisztet és a tejet. A lényeg az, hogy ezek nélkül is lehet egészségesebb ételeket készíteni, nem szükséges a mindennapos használatuk! Ahogyan a hagyományos konyhában megvannak az ünnepre való, ritkán használt hozzávalók, úgy tudjuk ezeket a szokatlan alapanyagokat ritkábban használni, ha egyáltalán szeretnénk.

Ami nem paleo, de szoktunk időnként enni:
-méz
-krumpli
-fagyi ;)
-tej (tejeskávéba, nem literszámra)
-kecskesajt
-tejföl, túró
-olaj a sütéshez (ha csak lehet, zsírt használunk)

Van erre időd?
Mi amúgy is itthon főzünk, szeretünk is főzni, ezért sose volt gond. Ahogy nőnek a gyerekek, úgy lesz több időm kókuszreszeléket és magokat darálgatni, de addig is a minimumra tudtuk csökkenteni a kenyérfélék fogyasztását. Ráadásul felfedeztem, hogyha sok magyaros étel mellől egyszerűen elhagyjuk a hagyományos köretet (rizst, tésztát, krumplit), máris majdhogynem paleo módra ehetjük őket. Például ilyenek a kolozsvári rakott káposzta, a pörkölt, brassói, rántott dolgok, töltött káposzta, töltött paprika, gulyás csipetke nélkül, stb... Nem tűnnek diétás fogásoknak, igaz? Pedig azok. :)


Hát így állunk most kis tanyasi konyhánkkal! Nem hiszem, hogy valaha teljesen paleo módon fogunk étkezni, mert ódzkodom az édesítők használatától. De azt már most tudom, hogy nagyot léptünk előre az egészségünk érdekében, és már így is komolyan lecsökkentettük néhány ijesztő betegség kockázatát. Számomra mindent megér, hogy nem elszenvedője vagyok egy állapotnak, hanem felfedeztem, mit is tehetnék, hogy kikerüljek belőle!

Három éve egységben

Anyukám mindig azt mondta, hogy olyan társat válasszak magamnak, aki később fekszik, és előbb kel, mint én. Biztosan tudta, hogy a jó társnak nem ez a legfontosabb ismérve, de feltételezhette, hogy a többivel úgyis tisztában vagyok.

A nagymamám, aki nagy örömünkre, velünk van, és játszhat a dédunokáival, azt mondta, hogy az a bizonyos társ csak jó ember legyen és higgyen Istenben. Ő sem a keresztény Istenre gondolt, és ha elfogadjuk azt a tényt, hogy Isten a Szeretet, hát ez a "feltétel" is teljesült.

Olyan is volt, hogy azt mondták a családban, hogy X miért nem Y-t vette feleségül, mert ketten "a sz@rból is aranyat" tudtak volna csinálni.

Köszönöm, hogy visszaadtad a házasságba vetett hitemet, még akkor is, ha körülöttünk talán egy kezemen is meg tudom számolni, hány kapcsolat működik jól, nem csak "eldöcög", ha fel nem bomlott már.

Köszönöm a gyermekeinket, akkor is, ha sokszor úgy érzem, meghaladja az erőmet, hogy elviseljem őket. Ilyenkor is segítesz, megmutatod, hogyan lehet azt a "még több" türelmet kisajtolni magamból.

Köszönöm a sok nevetést, hiszen Te jóval viccesebb vagy nálam, és ezt a gyerekek pár hetes koruk óta tudják.

Köszönöm szépen Nektek, mindannyiótoknak, akik tovább segítetek bennünket ezen az úton.

Éljünk! ;)

A spórolásról, vagyis milyen a mai "Takarékoskodj okosan" társasjáték?

Nemrég olvastam egy könyvet, amely a második világháború idején játszódik Angliában. Egy titokban örökbe fogadott kislány életéről szólt, és nagyon tetszett, izgi volt, és szép. A történeten túl elindított bennem valamit, felszínre hozott néhány gondolatot.

Arról van szó, hogy a megszokott kényelem hiányában, az emberek mennyire találékonyak tudnak lenni. Kizárólag abból gazdálkodhatnak, amijük van, mert élelmiszert is nehéz beszerezni, hát még olyan "luxuscikkeket", mint a sampon vagy az őszibarackbefőtt. Mégis, a könyvben a menyasszony boldogan készült az esküvőjére, azokkal az eszközökkel, amelyek rendelkezésére álltak. Nem zavarta, hogy nem a legutolsó divat szerinti a ruhája, sőt, még csak nem is fehér. Nagyon örült, hogy az anyukája tudott neki egy tortát sütni, mert csodával határos módon szerzett egynéhány tojást és más hozzávalókat. Akiket meghívtak, mind készültek ajándékkal, még ha a saját holmijuk közül kellett is adniuk valamit. Mindannyian érezték, hogy milyen jó, hogy ilyen nehéz helyzetben is történik valami, aminek örülni lehet.

Ez Londonban történt, ahonnan a lány később vidékre költözött. Ott talán annyival volt könnyebb az élet, hogy tudtak termelni, tenyészteni ennivalót maguknak, és csak véletlenül jártak arra bombázó repülőgépek. Mivel mindenki ismert mindenkit, tudták, mivel lehetne egymásnak segíteni. Furcsa módon, a háború elérte azt, amit békeidőben valahogy elfelejtünk: egy harmonikus, közösségi együtt-létezést?

Hála Istennek, hogy most békében élhetünk. Van mit együnk, válogathatunk, áldozhatunk a kedvteléseinkre. Jóval többet fogyasztunk az elegendőnél. Mi állíthatjuk be az egyensúlyt spórolás és pazarlás között.

Nem tudom, hogy ki hogyan gondolja, csak a magam nevében tudok beszélni. Azt érzem, hogy törekszem minél jobban együtt élni a Természettel. Úgy tűnik, minél közelebb kerülök az ő igényeihez, és "életmódjához", annál takarékosabb vagyok - ez szépen hangzik, ugye? :)

Mindig el szoktuk olvasni a Paleolit Magazint is, amelynek most hó elején kaptuk meg a legújabb számát. Találtam egy cikket benne, "A tudatos ősember" címmel, amely rárímelt a könyv által indított gondolatokra. Ez is a környezet-tudatosságról, a takarékosságról szólt, és két konkrét példát hozott: azt, hogy zárjuk el a csapot fogmosás közben, illetve hogy ne vegyünk olyan WC papírt, amelynek a gurigája szétázik a vízben, ezért a kis és nagy dolgok után lehet dobni a kagylóba. Az első példa egy klasszikus, aki valaha hallott a Greenpeace-ről, az már biztosan ismeri. A második példa nekem új volt.

Gyanítom, hogy annyi ilyen ügyes aprósággal találkozunk úton-útfélen, hogy már a könyökünkön jönnek ki a spórolási tippek. A magam részéről mindig is igyekeztem takarékosabban és környezetet kímélő módon élni. Nekem ami pluszt adtak ezek az olvasmányok, az az volt, hogy adja a jó Isten, hogy ne kelljen háborús helyzetbe kerülni ahhoz, hogy ez minél jobban sikerüljön.

Amúgy meg már régóta az a véleményem, hogy milyen jó lenne, ha a Parlamentbe néhány ügyes háziasszonyt ültetnénk, mert egykettőre rendbekapnák a költségvetést. ;)

Legyen napsütéses, meleg, de ne túl forró napotok, kívánok Nektek is enyhülést!

Kakasos történetek

Nem sokszor fordult elő velem eddig, hogy kakashúst falatoztam. Emlékszem egy csodás, illatos sült kakascombra, amit Sárváron ettem, még a dédi házában - tehát nagyon régen. Pesti lakosként ilyesmi eszünkbe se jutott, nem is tudom, esznek-e a pestiek kakast egyáltalán? Talán csak akinek vidéki rokonai vannak.

Száz szónak is egy a vége, a mai napon, családi összefogással, kakas húsleves és sült kakas lesz az ebéd. NYAMM! Egy ismerősünktől származik a jószág, aki itt figyel már a hűtőben. Tegnap kérdezték meg, hogy ennénk-e ilyesmit, mi pedig örömmel elkértük a felesleges baromfi uralkodót. Épp a védőnénivel beszélgettünk, aki meglátogatta a kicsiket, amikor újból csengett a telefon. János telefonján, amikor hangosra van állítva, remekül lehet hallani, hogy a másik fél mit beszél. Felvette: "Janikám, a feje meg a lába is kell?" Kitört belőlünk a röhögés, és remélem, ismerősünknek is ilyen vidám perceket szereztünk. Bár ez valószínűleg csak nekem ennyire vicces, mert vidéken természetes dolog, hogy a jószágnak van feje és lába is. ;D Amikor megérkezett a kakas házhozszállítás, fülig érő mosollyal vettük át a tisztított jószágot. Gazdája büszkén közölte, hogy "még meleg". "Na erre nem számítottam" - hervadt le a mosoly az arcomról. Nem akkor szoktam étellel találkozni, amikor "még", hanem amikor "már" meleg...

A védőnéni nagyon meg van elégedve a fiúkkal, és természetesen mi is. Jácint nagyot nyúlt, soványabbnak látszik, és szép hosszú nyaka lett. Egyfolytában rohan. Simi pedig, már egy-két hete, 6-7 órákat alszik éjjel anélkül, hogy felkeltene. Ma éjjel pedig, a drágám, nagy ajándékot adott nekem, mert este 9-től reggel 5-ig úgy aludt, hogy a hangját sem hallottam. Igen, két és fél hónapos! Reggel olyan éhes volt, hogy alig látott, de miután bereggelizett, meglepetésemre "visszafeküdt", és ráhúzott még valamennyit. Csak forgolódtam az ágyban, nem voltam álmos, örömmel nyújtózkodtam, és úgy általában élveztem, hogy nem kell kiugrani belőle. Amikor eluntam magam, felkeltem, kimentem a konyhába, és nagy örömmel vettem tudomásul, hogy túlaludt a gyerek!

Mi más oka lehetett volna ennek, mint az, hogy a kakast levágták, tehát nem volt, aki felébressze Simit? :D

 Jácint valamire szeretné felhívni a figyelmünket (a fotós nagy szerencséjére?):

Apa képe Simiről, amelyen remekül látszik, hogy milyen gyönyörű mintababa (de tényleg!):

Valaki(k) álmos(ak)

Amikor gyanúsan nagy a csend a járókában... 

Most ki vett példát kiről?

 

Ha leteszel Anya, azonnal felébredek! 

Jaj, ne... ma este is Csillagkaput kell nézni! 

Inkább elalszom! ;) 

Időközben a tanyán...

Rég nem írtam már, drága Blogolvasók! :)

Ez idő alatt szépen megszaporodtunk! Tovább romlott a nemek aránya, és a nyugodt éjszakai órák száma. Az eredmény itt szuszog a hasamon, a hordozójában, és édes tejről álmodik. ;)

Mondhatom, egyre "eredményesebbek" a napjaink. Ügyesedünk, igyekszünk, és eljutottunk odáig, hogy ma már kiporszívóztam, és felmostam két kisgyerek mellett, sőt, a szempilláimat is kifestettem! :D Nagy szerencsém, hogy Jácint remekül le tudja foglalni magát az idő legnagyobb részében, néha adni kell neki egy-egy meglepő tárgyat (locsolókanna, jégkockatartó, üres fedeles doboz), illetve rendkívül érdekes tevékenységeket kell folytatni mellette (porszívózás, felmosás, viráglocsolás). Mindezeket azonnal utánozza is, ami később még nagyon jól jöhet a házimunka során!

Apa kint van a méhesben, beindult a "főfoglalkozás", mert gyönyörű az idő - remélem, Nálatok is! A méhecskék boldogok, hogy vége a szobafogságnak, sőt, nemsokára virágozni fognak a gyümölcsfák is. Most a rengeteg vadvirágot látogatják (másfajta gazdák ezeket egyszerűen "gaz" vagy "gyom" néven ismerik), nálunk mindig van jó kifogás arra, hogy miért nem irtunk gyomot...

Nem érzem, hogy megváltozott volna az életünk, mert olyan, mintha Simi mindig is itt lett volna velünk. Nagyon gyorsan nő, és szépen fejlődik! Ebben a családban nincsen probléma az evéssel, hála Istennek! :D

Más szempontból nagyon is sokat változott az életem, mert munkahely, festőecset, hastáncruha meg ilyesmi helyett itthon vagyok a gyerekekkel - szerencsére János is itthon, illetve a közelben van, ami nagyon nem mindegy! Ha teljesen őszinte akarok lenni, néha tele a hótaposóm az egésszel, mert már két szólamban tudnak üvölteni, a lakás nem fut, hanem maratonit rohan, nincs kaja és a többi. Azt hiszem, ezzel mindenki így van! De, szóval, nem cserélnék senkivel, és köszönöm, de ha lehetne, sem kérném vissza a "régi" életemet. :)

Azért, a mostani "megbékélés" mellett már várom azt az időszakot is, amikor a fiaim az apjukkal autót szerelnek, kaptárakat emelgetnek, fát vágnak és tetőt javítanak! Mert olyan rém büszke leszek rájuk, mert ehhez én nem értek.

Fényképet most nem teszek fel, találtok eleget a Facebookon! :D

Legyen szép hétvégétek, nyugodt, indulatoktól mentes március 15-étek! Kokárdára fel! És fagyizzatok sokat! ;)

Egyedül itthon

Pontosabban nem igazán egyedül, mert hozzámnőtt kisfiam itt figyel a pociban! :) Azt hiszem, hogy ilyen még nem volt, amióta Jácint velünk van. Olyat már tapasztaltam, hogy néhány órára kimenőt kaptunk az apjával valamelyik nagymamától - ezer köszönet érte - de "egyedül" már nagyon régen nem voltam itthon.

Hát elmentek... A két nagyobb fiú épp Pestre tart, felvisznek egy jó adag mézecskét, propoliszos krémet, tinktúrákat... Kívánom, hogy aki kapja, fogyassza/használja jó egészséggel! 

Hihetetlen, hogy milyen csend van! Tudom, tanyán lakunk, bent a dzsindzsában, ahol a madár se jár. De ez a csend más. Nagyon jó érzés céltalanul tespedni, semmi készenlét, ugrásra készség. Nemsokára bevonulok a fürdőszobába, és fiúmentes, magán szépségszalonná alakítom, legalább egy óra hosszára. Azután, ha kijöttem, akár vissza is feküdhetek aludni.

Furcsa, hogy bármit ehetek bármelyik szobában. Igazából annyi mindent elterveztem mára, hogy majd milyen jól, félbehagyás nélkül megcsinálom, de úgy érzem magam, mint egy leengedett lufi. Feszültséget, vibrálást érzek belül, aminek most végre lehetősége van eltávozni! :)

Nagyon hálás vagyok a fiúknak, hogy ilyen ügyesen bonyolítják az apa-fiú programot nélkülem! :)

Máskor még az ebéd utáni kávézásunk is így néz ki (árpakávé, édesítővel...):

 

Ha mi iszunk, Pöti is kér poharat és kanalat. Szerencsére egyelőre beéri az üres pohárral, de már készenlétbe helyeztük a Maci kávét! (Talán mi vagyunk az utolsó generáció, aki még emlékszik ilyesmire?)

* * *

Szolgálati közlemény!

Mint sok kismamát a várandósság vége felé, engem is utolért az anti-szocializáció, jelesül, hogy finoman szólva nem mindig beszélgetek szívesen. Legfőképpen arról nem, hogy "egyben vagyok-e még", illetve hogy "hogy érzem magam". Higgyétek el, kérlek Benneteket, amint megszületik a kicsi, ennek szinte azonnal nyoma lesz a Facebookon, sőt, lesz, aki sms-t is kap. ;) Kérlek Benneteket, ne hívogassatok, bár tudom, hogy a legjobb szándékból teszitek. :) Egyedüli kivétel a nagymamám, Neki minden körülmények között igyekszem felvenni a telefont, mert tudom, hogy jobban izgul nálam. Szóval, Vele lehet összeesküvést szőni. ;)

Valahogy így érzem magam, mint drágalátos macskáink, akik látványosan kihajolnak a szeretetteli ölelésből, pofákat vágnak (de persze közben élvezik és várják is!):

 

Még egyvalamit szeretnék leírni: nagyon, nagyon, nagyon hálásak vagyunk azért, hogy az utóbbi időben egyre többen szeretnétek méhészeti vagy Reikis munkánk gyümölcseiből. Köszönjük szépen a növekvő igényeket, a sok megrendelést! Örülünk, hogy elnyertük a tetszéseteket, és ígérjük, hogy továbbra is kizárólag úgy dolgozunk Nektek, Értetek, ahogyan magunknak is tennénk.

Munkára, kalandra, gyerekre fel! ;)