Három éve egységben

Anyukám mindig azt mondta, hogy olyan társat válasszak magamnak, aki később fekszik, és előbb kel, mint én. Biztosan tudta, hogy a jó társnak nem ez a legfontosabb ismérve, de feltételezhette, hogy a többivel úgyis tisztában vagyok.

A nagymamám, aki nagy örömünkre, velünk van, és játszhat a dédunokáival, azt mondta, hogy az a bizonyos társ csak jó ember legyen és higgyen Istenben. Ő sem a keresztény Istenre gondolt, és ha elfogadjuk azt a tényt, hogy Isten a Szeretet, hát ez a "feltétel" is teljesült.

Olyan is volt, hogy azt mondták a családban, hogy X miért nem Y-t vette feleségül, mert ketten "a sz@rból is aranyat" tudtak volna csinálni.

Köszönöm, hogy visszaadtad a házasságba vetett hitemet, még akkor is, ha körülöttünk talán egy kezemen is meg tudom számolni, hány kapcsolat működik jól, nem csak "eldöcög", ha fel nem bomlott már.

Köszönöm a gyermekeinket, akkor is, ha sokszor úgy érzem, meghaladja az erőmet, hogy elviseljem őket. Ilyenkor is segítesz, megmutatod, hogyan lehet azt a "még több" türelmet kisajtolni magamból.

Köszönöm a sok nevetést, hiszen Te jóval viccesebb vagy nálam, és ezt a gyerekek pár hetes koruk óta tudják.

Köszönöm szépen Nektek, mindannyiótoknak, akik tovább segítetek bennünket ezen az úton.

Éljünk! ;)