2015. június 9., kedd

Kimozdulunk

Kepzeljetek, ma ket honapos a lanyom, legkisebb gyermekem. Mar egesz jol lehet tole aludni. A tegnapi nap pedig az edzoteremben talalt minket, az egesz csaladot, fiukat is, es minket lanyokat is! Nem is tudom, mar hany eve nem mozogtam semmit, talan negy is megvan. Ezert volt oriasi elmeny az a "komoly" tiz perc taposogepezes (es ez is Emma sulyaval sulyosbitva, aki epp szopizott a hordozokendoben...). Vegre ugy ereztem, hogy tettem valamit magamert, magunkert. Van pingpongasztal is, ahol szinten lehet majd Emmaval egyutt jatszani. Legkozelebb kiprobaljuk azt is.

A harom kicsi eletem legnagyobb ajandeka, megis nagyon nehez raerezni arra, hogy hogyan lehet mindenki szamara elvezhetove tenni a mindennapokat. Nem mindennapi alkalmazkodast kivan mindannyiunktol. Ez tegnap jol sikerult, mert nekik is tetszett a dolog, ugyanakkor mi szulok is jol ereztuk magunkat, sot, tettunk magunkert.

Egy ideje mar sikerul a jol bevalt dietamat is tartani, szepen lassan latszik is az eredmeny. Ugy erzem magam, mint egy filmsztar, aki a szules utan ket honappal, specialis etrendet tart, es mozog, hogy visszanyerje a formajat, es a szerepajanlatait. ;D Szerepeim nekem is vannak boven, jatszom az eletem, kotom a hetkoznapi kompromisszumokat, es ha minden jol megy, a heten meg fodraszhoz is eljutok. :D

Erdekes ismet megtapasztalni, hogy bar a mozgas faraszto, megis mennyi energiat kepes adni. :)

Kivanok Nektek is hasonlo tartalmas napokat, boldog nyarat!