Szépen telnek a két ünnep közötti napok. Sütünk-főzünk-ESZÜNK, játszunk, bolondozunk. A kis karácsonyfánkat már kiültettük a kertbe, elég volt neki egy hét idebent a melegben. Most már kint köszönti az érkezőket a főbejárati kapu mellett. Emlékül itt egy kép, milyen volt feldíszítve az előszobában:
Csodaszép délutáni fények az ágyamon, amolyan "tanyasi retró design":
Jácint nagyon boldog, amikor apukája megcincálja:
Akkor már kevésbé boldog, ha öltözködni kell, különben is, Anya, mit adtál rám már megint???
Úgy érzem, maximálisan kihasználjuk az új kisteherautónkat. Szállítottunk már komposztot, gyereket:
macskát:
Köszi, de legközelebb párnázottat vegyetek!
Végezetül, Apa csodás beigli-erődítménye, amely ma délután készült:
És a közepén a csokis-diós-mákos fonat:
Sok tanulsága van számomra a tanyasi életnek, s ezeknek külön bejegyzést szeretnék majd szentelni. Elöljáróban annyit, hogy nem árt ugye, ha egy férjnek szakács képesítése IS van, s nem biztos, hogy csak a férfiakat lehet a hasuknál fogva vezetni...
Gratulálok, Kincsem, ehhez a mennyei finomsághoz, és boldogan mosogatok, ha ilyet ehetek. Természetesen mosogatógéppel. :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése