Iroda-lom - About Plain literature

A jó múltkorában Kiskőrösre mentünk a piacra. Na és mit olvas a bölcsész Kőrösre menet a kocsiban? Hát persze hogy Petőfi összest. Szerettem volna egy olyan verset találni, amely kifejezi az érzéseimet, de más dolgokra kellett rájöjjek:

1. Petőfi egyfolytában nyavalygott,
2. nincs is olyan sok kimondottan Alföldes verse.

Aztán végül még is találtam egyet, amelyet most közkinccsé teszek :)

Recently we went to Kiskőrös, another city's market. There was born one of our greatest poets, Sándor Petőfi, and I've been reading his poems during the travelling. I wanted to find one that expresses my feeling about living in our new place. I'm sorry for you English reading guys, but I'm not able to translate it. It's about the beautiful sceneries and nature in a village, and his wish of exchanging his life in the capital to this peaceful life.

Petőfi Sándor: Falun 

Király vagyok most minden alkonyon:
A nap pirosló fényt lövel reám,
A nap pirosló búcsusúgara
Biborra festi egyszerű ruhám.

Gyönyörrel járom estenként a tájt,
Kilépvén a kis házfödél alól;
Porfellegekben a nagy ég alatt
A hazatérő nyáj kolompja szól.

Elandalodva hallom e zenét,
Elandalodva szemlélek körűl;
És messze látok, mert mindenfelé
Megmérhetetlen rónaság terűl.

A rónaságnak messze tengerén
Imitt-amott áll egy fa, mint sziget,
S hová imát küld a mohamedán:
Kelet felé ez hosszu árnyat vet.

Miként a csatában a sebzett vitéz,
Elvérzik a nap végre, s elesik;
S mint a dicsőség a vitéz-halált,
A napot csillagok s hold követik.

Körűlem éj van, fényes éjszaka;
A csillagfényes éjben méla csend,
Oly csend, hogy szinte vélem hallani,
Mit a holdban szent Dávid lantja* zeng.

A szomszéd tóból a vadlúdakat
Látom csapatban messzeszállani;
Szivemből is föl- és elszállanak
A nagyravágyás, hír vad álmai.

Feledni kezdem Pestet és zaját,
S jövendőm minden büszke terveit;
Jobb lenne élnem, így gondolkodom,
Jobb lenne élnem elfeledve itt.

A fölmagasztalt nagy nevek között
Ne hangoztassa senki nevemet,
Csak szőlőm és szántóföldem legyen,
Termők piros bort s fehér kenyeret.

S midőn szőlőmbül s szántóföldemről
Házamba térek este: hozza be
Majd a piros bort s fehér kenyeret
Piros menyecskének fehér keze.

S ha a késő halálnak ujjai
A férj és nő szemét majd befogák:
Tegyék egy sírba a két aggastyánt
Nem tettetésből síró unokák. 

Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. - szept. 8. között

*: macskája