Tegnap átléptünk egy határvonalat

Tegnap lett kisbabánk kilenc hónapos! Azt mondják, az embergyerekek korán születnek, nem úgy, mint az állatok, akiknek a kicsinyeik nagyon gyorsan képesek lesznek arra, hogy a szüleikkel tartsanak. Úgy hallottam, a kilenc hónap "bent" töltött idő után még legalább kilenc "kint" töltött hónapra van szükség ahhoz, hogy az ember kisgyerek ennyire megügyesedjen.

Biztosan minden szülő ezt gondolja, de Pötikénk bizony nagyon ügyes, erős, okos, természetesen akaratos és tündéri.

Nagyon hosszú ideig tartó intenzív visítás kell ahhoz, hogy csendben, magamban le-"utálatoskölyk"-özzem. Ki tudna ellenállni egy ilyen maszatos pofinak?

Szerencsém van, mert van egy bébi ember az életemben, aki odáig van értem, ragaszkodik hozzám, ámulva néz mindent, amit csinálok (elsősorban amit nem szabad), és ha meglát, azonnal hozzámrohan. Nagyon örülök Neked, Jácint, boldog vagyok, hogy itt vagy. Ha ki is növöd majd a "Mama az isten" korszakodat, nekem mindig a világ legszebb gyereke maradsz. :)

Ismét eltelt egy hét...

...és milyen hét! Újabb kaptárszállítmány érkezett: 

Mi pedig lelkesen drótozzuk tovább a kereteket. Íme egy szokatlan megoldás, különleges keret egy különleges méhésznek:

Hm... Csaba? Majd kérlek, írj egy plusz keretet légyszi a többihez! ;)

Jácintunk gyönyörű játszószőnyeget kapott. A felvétel után másfél másodperccel már darabokra is volt szedve, mint ahogy egy élénk, vigyori majdnem kilenchónaposhoz illik.

 

Meglátogatott minket az apukám! Az unokával nagyon örültek egymásnak. Ki más hagyná, hogy kis bébikénk két marokkal tépje a haját és a szakállát? :)

  

Gyönyörű napsütéses időnk volt, ezért sétáltunk egyet, hogy megmutassuk Apunak a környéket. Maci lelkesen nyávogva követett minket, őt láthatjátok a kép bal oldalán az útkereszteződésben: 

 

 

Könycsepp helyett nyálcseppel búcsúztunk Aputól, aki megígérte, hogy nemsokára újra eljön. Ha minden jól megy - és miért is ne menne jól? - legközelebb már méhecskéinket is fotózhatja!

Végül pedig a ma reggel híre: vérmacskáink levadásztak és ajtónk elé szállítottak egy növendék nyulat... majd jó étvággyal elfogyasztották. Hm... szerető gazdi lévén ehhez csak annyit fűznék hozzá: 

EGÉSZSÉGÜKRE!

Apró és nagyocska örömök

Kicsi babánk nemrég megtanult felállni: 

és azóta nem marad veszteg egy pillanatra sem. ;) Szerencsére a hanyattvágódásokról nagyon hamar leszokott, mert könnyen rájött, hogy nem kellemes érzés. Viszont kezdhetünk mindent elpakolni, mert a bútorok mentén fürgén lépegetve természetesen legelőször a tiltott tárgyakat veszi célba...

Egyre több hóvirágocskánk dugja ki fejecskéjét a homokból: 

 

sőt már ilyen szép kék krókuszok is növögetnek más, egyelőre beazonosíthatatlan zöld szárakkal együtt:

A ház ura, őszinte örömünkre és élvezetünkre, ismét megcsillogtatta szakácstudományát! Túrós rétes rendben, meggyes-mákos rétes rendben, de tegye fel a kezét, aki kóstolt már répás rétest! Hm... egy kezet sem látok a levegőben. Akkor gyertek, sütünk Nektek is! Érdemes megkóstolni! :)

Fátylat rá!

Hála annak a kedves varrónőnek, aki az esküvői ruhámat is varrta, most már megfelelő méretűek a függönyeink, és végre a helyükre kerültek, ahol boldogan lengedeznek. Mi pedig boldogan nézegetjük őket, hogy végre vége a vasalásnak. Hihetetlenül sokat adnak hozzá a szobák hangulatához!

Cicuskáink nagyon elfáradtak a semmittevésben, ráadásul az erős napsütés igen bántja a szemüket. Na de azért hősiesen helytállnak mint napelemek:

  

Vagy pedig a komposztot préseli lelkesen egy komposztor imposztor, Rozsomák pedig izgatottan vakarózik, hogy ő vajon milyen feladatot kap: 

Egy csodaszép téli?! naplemente képe Orkával, a vendég kandúrral: 

 

Nagyon elfoglaltak vagyunk ;)

Lomtalanítás tanyasi módra: 

Jinju a vezetőülésről követte figyelemmel az eseményeket. ;) 

 

Beszántották kis földecskénket: 

Tavasszal el kell boronálni, és már nőhetnek is bele a zöldségek! :)

 

Kint járt nálunk az állatorvos, aki pörgősen lezavarta egyre sokasodó állatkertünk beoltását. "Hmm... jó kuncsaftok lesznek Ozsvárték, macska, kutya, méhek, csirkék... fincsi!" ;) 

A meggyötört jószágokat finomságokkal vigasztaltuk, és rájöttem, hogyan lehet egyszerre három cicabuksit simizni:

Rozsomákunkra, és amennyiben holnap reggelig el tudjuk kapni a grabancát, Cicamamánkra is szomorú sors vár. Nagyon nehéz döntés volt, de úgy határoztunk, hogy essenek túl az ivartalanításon, mert egyikünknek sincs kedve rendszeresen kismacskák sorsáról dönteni. :(((

Tegnap meglátogattuk Nagymamát és Nagybácsit Bátonyterenyén! Arrafelé Északabbra jóval hidegebb van, mint nálunk, viszont útközben csodálatos látvány tárult elénk. Jó, hogy nem én vezettem, így nyugodtan tudtam nézelődni.

 

Kis Jácintunk egészen jól elfoglalta magát az úton, bár a kétszer négy óra út eléggé megviselte Őt. :( Egy biztos, aki ilyen sokat ül Apa mellett, az nagyon hamar meg fog tanulni teherautót vezetni! :)

A csoportképünk sajna kissé sötét lett, de a lényeg látszik, hogy kisbabánk egyszerűen ragyog! :)) 

 Ma az előzőekhez képest nyugis napunk volt, mert bár szintén nem álltam meg egy pillanatra sem, de legalább egy helyben voltunk. Délelőtt bevásároltunk, főztem - milyen régen volt kétfogásos ebédünk! Arany Jánossal szólva, "gondolta a fene", hogy ilyen nyüzsis életünk lesz itt, de, tudjátok mit? hihetetlenül jól esik végignézni a sok elvégzett munkán, és tervezgetni az elkövetkezőket.

Aki szeretne minden vasárnap hírlevelet kapni Álmodótanyáról, az kérem, iratkozzon fel itt:

Hírlevél

Szeretnétek hírlevelet? :)

Drága Olvasók!


Egy ideje azt érzem, hogy szeretnék Nektek hírlevelet is írni. Nagyon egyszerű, nem kerül semmibe, mégis egy kicsit személyesebb, mint a blog, hiszen levelet kaptok tőlem. :) Arra gondoltam, egy héten egyszer küldeném, mondjuk vasárnap?

Hogy miről is szóljon? Természetesen arról, ami Titeket érdekel. Vannak ötleteim, amiről szívesen írnék, de először Titeket szeretnélek megkérdezni, hogy miről szeretnétek olvasni? Válaszaitokat várom itt megjegyzésben, a Facebookon, emailben vagy bárhogy! :)

Szeretettel
az álmodótanyasi háziasszony


U.i.: Aki van olyan vakmerő, hogy bármilyen hírlevél is lesz, igényt tart rá, az itt alul tud feliratkozni. Hírlevél már most vasárnap is lesz, mert két feliratkozónk már van! :))

Hírlevél

Trágya, szánkó, hímzőfonal

Tegnap egy nagy kupac gőzölgő kaki érkezett a földecskénkre: 

 

A traktor oda-vissza masírozott a konyhaablak előtt:

Ma pedig, végül hozzánk is megérkezett a fél országot megbénító hó. Végre felavathattuk a vadonatúj szánkónkat! 

Maci ezúttal szabotálta a közös kirándulást, gondolom, semmi kedve sem volt nyakig érő hóban ugrándozni, mikor a párnáján is fetrenghet a háremével. :) 

Dzsindzsut szerettük volna elhívni szánhúzó kutyusnak, csak még szokatlan neki a hám, és lecövekelt tőle.

Így Apa vállalta magára a szánhúzás nemes feladatát!

A fiúk vadszánkóztak is egy kicsit: 

Csodaszép lett a vidék, mindent belepett a hó!

Csak imitt-amott virítottak ki a galagonyabogyók a nagy fehérségből.

Végre befejeztem ezt a képet, amelyet már legalább fél éve kezdtem el. Hálás köszönet jár az Uramnak, mert az Ő jó ötlete kellett ahhoz, hogy a szőnyegből fa legyen. Nélküle valószínűleg csak félbehagytam, félreraktam volna. Kár, hogy a múzsákról azt gondolják, hogy csak nők lehetnek! Nekem például két férfi a múzsám - na jó, az egyik csak férfi-palánta. ;)

Hírlevél