L-gond-olkodás

Ismeritek a Szeretet himnuszát? Pál levelei között található (1Kor 13),  mindig is nagy hatással volt rám. Legtöbbször könnyes lett a szemem, valahányszor végigolvastam. Nemrég újra eszembe jutott ez a sor: a szeretet "mindent eltűr, [...] mindent elvisel." 

Ahogy egy kedves közeli családtagom mondaná: hát a nagy c... l...-t! 

Még régen, hittanórán hallottam egy történetet egy atyáról, akit valaki megütött. Ő jól tudta, mi áll a Szentírásban, és odafordította arca másik felét is. Ezzel felbőszítette a verekedőt, aki újabb ütést mért oda is. Ekkor az atya felgyűrte ingujját: "Rendben, eddig volt az Evangélium, innentől jövök én!" És ezzel jól elgyepálta az illetőt. :) 

Vagy például ugyanúgy a Bibliában olvashatunk arról az esetről, amikor Jézus "kötélből ostort font", és úgy kiverte a kereskedőket, pénzváltókat, fogadóirodákat az Isten házából, hogy a lábuk nem érte a földet. Nem létezett nála szelídebb lény, mégis, hogy úgy mondjam, eléggé kihúzták nála a gyufát. 

A kereskedők és társaik nyilván szépen, csendben visszaszivárogtak a Templomba, amikor Jézus már messze járt. Pár évtized múlva azonban lerombolták a Templomot, és ők mehettek a piacra. 

Szóval mi is az a "minden", amit el kell tűrnünk, el kell még viselnünk? Ezt Pál csak azért írhatta, mert valójában fogalma sem volt arról, hogy hogyan élnek az emberek, és mit kell elviselniük.

Ottlik Géza regényét, az Iskola a határon-t olvastam nemrég újra, ahol a regény egyik szereplője ezt írta a naplójába:

"miként a mattfenyegetés ellen sem lehet úgy védekezni, hogy felborítjuk a sakktáblát, az igazság nehézágyúit sem lehet bevonszolni olyan törékeny szerkezetekbe, amilyenek az emberi társadalmak."

Érdekes módon a naplójában később áthúzta ezeket a sorokat, ami számomra azt jelenti, hogy igenis, vannak olyan helyzetek az életben, amikor fel kell borítani a sakktáblát. 

Közeledik október 23-a, annak az ünnepe, amikor a magyarok legutóbb sakktáblát borítottak. Vannak, akik fanyalognak, hogy mi mindig a vereségeinket ünnepeljük. Nagyon örültem, amikor Ottlik könyvében erre is megtaláltam a választ:

"Fura dolognak látszik talán, vereséget megünnepelni, de hát aki a győzelmét ünnepelhette volna itt most, a hatalmas ottomán világbirodalom, már nem volt meg. A tatároknak is nyomuk veszett, sőt időközben, szinte a szemünk láttára, a szívós Habsburg-császárságnak is. Megszoktuk hát, hogy egyedül ünnepelgessük vesztett nagy csatáinkat, melyeket túléltünk."

Legyen szép az ünnepetek, pihenjetek jól, töltsétek családi körben, szeretetben! Úgy érzem, a szeretet, attól, mert nem visel el szó szerint mindent, még valódi. 

Megosztok Veletek néhány képet arról, hogy hogyan játszik nagy kisfiunk a csenddobozában, illetve egyszer hogyan aludt el játék közben a járókában: 

 

 

Végül egy kép hármunkról, amelyet azért szeretek, mert nem látszik rajta, hogy immár 75 kiló vagyok. ;) 

Bár van, aki azt mondja, milyen szép formás vagyok, de tudom, hogy a gömb, illetve a hordó is forma. ;D

Köszönjük!

Hálával köszönjük Apunak: 

és unokatesómnak, Attinak: 

a rengeteg segítséget! A héten nálunk jártak, megdédelgették Jácintot, és kb. 200 üveg mézet felvittek Pestre. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar ennyi mézet eladunk! Ennek legnagyobb része a nagycsaládosoknak ment, aminek külön örülünk, mert sok-sok gyerek lesz tőle jóllakott és egészséges! Nagyon jól jön a pénz, így késő télen majd nyugodtabban költhetjük mi is a gyerekeinkre (fogadott orvos, szülésznő, apás lakosztály a kórházban, pelenka, és millió egy s más). :) 

Nélkületek esélyünk sem lett volna erre. :) Egyszóval, köszönjük szépen! Ígérjük, hogy ameddig mi méhészkedünk, nem maradtok méz nélkül. ;)

Édes és sós háztáji hírek

Mostanában mást se csinálunk, mint mézet üvegezünk, és üveget címkézünk! Nagyon hálásak vagyunk a sok megrendelésért, és igyekszünk minőségi munkát kiadni a kezeink közül. Apa nagyon szép címkét tervezett, amit a nyomda nagyon szépen matricára nyomott, és azóta annyit ragasztgattunk belőle, hogy már megyünk is újabb címkerendelést leadni.

Teli mézesüvegek...

 

...színes üveges mézek...

 ...felcímkézett mézesüvegek!

 

A sok édes munka közben, felüdülésként, a tázlári sószobába járunk, ahol kisfiunk hófehér sóval homokozhat, a többi tázlári kisgyerekkel együtt.

 

Nagyon ritkán fordul meg másik kisfiú a babaklubban, ezért Jácint kedvére válogathat a csini játszópajtások között!

 

Lehet, hogy a kisfiúhiány miatt, vagy más okból, de érkező kisbabánk is kisfiúként mutatta meg magát! Nagyon boldogok vagyunk, pontosan annyira, mintha kicsi lány lenne. ;) Az jutott eszembe, mindenféle arab hercegek mit nem adnának egy megbízhatóan fiút szülő asszonyért, és Jánosnak egész kecskenyájakat adományoznának értem. ;)))

Bogarászunk a méhesben és a konyhában

Lassan beköszönt az ősz, és itt a betakarítás ideje is. Rengeteg gyümölcsünk és zöldségünk termett, kicsattannak az egészségtől és szinte maguktól ugranak a fazékba. Na jó, egy kis segítséggel! ;) Mai bejegyzésünk főleg konyhai munkákról fog szólni, de engedjétek meg, hogy előtte megosszak Veletek egy gyöngyszemet, amit az egyik méhész fórumon találtam. 

Sajnos az internetes fórumok világában gyakori, hogy a tagok egymást használják a feszültségük levezetésére, és igazából mindegy, mi a téma, mert mindenen remekül össze lehet ugrani. Most éppen a méhfajták miatt acsarkodtak, mert van, aki úgy gondolja, hogy Magyarországon csak egyetlen "őshonos" fajta méhnek van helye és keresnivalója. Most nem kezdem el leírni az álláspontomat, mert hosszú lenne, valószínűleg unalmas, és én a kezdőnél is kezdőbb "méhész" vagyok. Csak annyit szeretnék megosztani, hogy kis hazánkban több a "szuperméhész", mint a fajtatiszta méhecske. ;) 

Szóval a fórumozó kolléga felháborodásában nem vitapartnere felmenőit, hanem saját oktatóit emlegette fel, eképpen:

"Ráadásul a magyar méhészet jelentős szereplői oktattak, nem 2-3 éve néhány családdal bogarászó önjelölt okoskodók." 

Ebben teljesen igaza van, hiszen sok a "gyorstalpalót" végzett, tapasztalatlan kolléga. Számomra maga a megfogalmazás az, ami miatt a hasamat fogtam. Át fogom venni, és nemsokára megyek én is bogarászni, mert a csöpp elaludt. :)

Előtte még  megosztok Veletek néhány képet:

Méhészautónk vakmerő potyautasa, aki nem tágított a remek búvóhelyről:

 

Felemeltem egy nagyobbacska virágcserepet, és ez a látvány tárult elém:

 

 "Valaki" kikotort egy adag földet a cserépből a lyukakon át, és méretre szabott falevelekből készített kis hüvelyeket, amelyeket élénk narancssárga trutyival töltött meg. Még kis kupakokat is készített az edénykéire. A képen már a szétszedett állapotot láthatjátok. Ha valakinek van ötlete, hogy ez milyen állat (?) mije, megköszönném, ha felvilágosítana! 

Térjünk vissza a konyhába: íme a paradicsomtermés egy része. Paradicsom növényeink a kevés gondozást is nagy terméssel hálálják.

 Ilyen szép husis a belsejük:

 

Legutóbb lecsót tettünk el belőle, de készült már "paradicsomlekvár" is.

Minden terményünk maximálisan "bio", mert a méhek mellett nem lehet permetezni. Mégis, szerencsére elkerülték a kukacok ezt a szilvát:

 ...és a barackot is.

 

A hirtelen szél sajnos időnként leveri az érő barack egy részét, amit nagyon bántam. Egészen addig, amíg fel nem fedeztük, hogy a szárazság miatt éhező őzek örömmel feltakarítják őket! Egyetlen gond van csak velük, hogy hajnalban, illetve délután alvásidőben szoktak eszegetni, és ilyenkor bizony arra ébredünk, hogy a kis rohadékok fogsora alatt ropog a barackmag, ahogy zabálnak... Képzelhetitek, mennyire vannak közel. :)

Blogbejegyzés nem maradhat Jácintos kép nélkül, íme az "egykezes függőágy":

Nagybabánk kistestvére is jól van, köszönjük szépen, most talán félarasznyi "magas" lehet, és folyamatosan növekszik. Már várom, hogy mikorra edz eleget ahhoz, hogy olyan tizenegyest rúgjon, amit már idekint is érzünk. :)

Fél adag tűzifa

 Elkezdtük a télre való felkészülést! A képen kb. 48 mázsa hasított cserfa. Még sose láttam ilyen szép fát: pontosan olyan színe van, mint a bianco-nero fagyinak. Kérge alatt a külső része sárgás, belseje barna. Illatos, csodaszép!

 

Carlos kutyus ösztönösen kinevezte magát biztonsági őrnek, és felvállalta, hogy megőrzi nekünk az értékes rakományt. Apa az egyik kupacot már csinos rendbe is rakta a fáskamrában.

 Jövő héten kapunk még ötven mázsa hasított akácfát is. Ezzel bőségesen kitartunk jövő tavaszig, ráadásul száraz gyümölcsfánk is van még néhány tucat mázsával. Szinte biztos vagyok benne, hogy marad a tűzifából jócskán, és kipróbálhatjuk, milyen, amikor több, mint egy évig száradt a fa. Állítólag az az igazi tüzelő. ;)

Jácintunkat felébresztette Futi cica, amikor hajnalban bekukucskált, majd benyávogott az ablakon. Nagyon nem örültünk a váratlan koránkelésnek... A nagyfiú később, reggel bepótolta, ami kimaradt. Legédesebb az álom Apa ágyában... Sokszor érzem, hogy szerelmes vagyok ebbe a kis Pucorba. Ez is egy ilyen pillanat volt: hiszen ki tud ilyen édesdeden aludni, rajta kívül? 

Futrinka kisasszonyt nyakon csíptük és bedobozoltuk éjszakára. Azóta nyugalmas az álmunk - őHercegnősége szabad cica ugyan, de van, amit Neki sem szabad. :)

Most pedig következzen egy fényképsorozat a pancsoló kisfiúról! 

"Aaanyaa, már megint beraktál a medencébeee?"

 "Fürödni olyan uuuncsiii!"

"Vagy ma végre feldobjátok valamivel?"

"Hmm... beépített ivókút... nem rossz, nem rossz!"

"Itt van Apa is!"

"Ugye bedugja a fejét a vízbe?"

"Ha megnövök, én is mókamester leszek, mint Apa!"

Tanyha, vagyis tanyasi konyha

 Kedves Blogolvasók! 

Most egy szívfájdítóan megbotránkoztató bejegyzést olvastok. Kérem, aki éhes, előbb egyen valamit, és csak utána folytassa az olvasást!

Íme, a "tanyasi bajnokok reggelije": a kenyéren mustár és lesütött füstölt comb, friss ubival, a kisbögrében a hol elmaradhatatlan, hol elmaradható tejeskávé.

A kávéba saját pergetésű mézet szoktunk tenni, ízválasztékunk már háromfélére bővült. Balról jobbra akác-, selyemfű-, és napraforgóméz csillog az üvegekben! Bármelyikből, bárkinek, nagyon szívesen adunk! :)

Nemrég kovászos ubi készült nálunk, a nagymamám receptje szerint. 

Ismerkedünk a lekvárfőzés rejtelmeivel is.

Ez itt krumplifőzelék, amely pont olyan lett, amilyennek szerettem volna. Apa nincs odáig érte, de én jó három napig ezt ettem. 

 Krumplifőzelékhez természetesen fasirt! Ez már nagyobb sikert aratott, nem sok napot ért meg.

Fotók nélkül, de készült mostanában gyümis muffin, rakott krumpli, székelykáposzta, görög saláta, töltött paprika is. Rengeteg dinnyét eszünk, amíg Lőrinc még megengedi - Jácintnak is nagyon ízlik! A nagyfiú gyakorlatilag mindent megeszik, szereti a kovászos uborkát is. Nagy ebédek után szívesen szusszan egy kicsit Apa karjában: 

Vagy az ágyikóban, térdelőrajt pozícióban.

Amikor se nem eszünk, se nem alszunk, szívesen megyünk pancsolni Kiskunmajsára a gyerekekkel. Nézzétek meg azt a komoly cápás fürdőgatyeszt, és csípőre tett kezű beállást:

Mostanában annyira meleg volt, hogy a medencét az udvar helyett a szobában állítottuk fel. Képet a személyiségi jogok védelme miatt nem mutatok, de ha erre jártok, szívesen látunk Benneteket egy csobbanásra, fedett élménymedencénkben! 

Mindenkinek további szép nyarat kívánok megérdemelt pihenéséhez! Kellemes láblógatást, és a hölgyeknek kikapcsolódásképp pedikűrt és gyémántos lakkozást kívánok szeretettel! :)

 

Már nem kisbaba :(

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen butaságokon is tud "szomorkodni" egy édesanya! :))) 

Jácintnak, pont úgy, mint Apukájának, nagyon melege tud lenni, és éppen ugyanannyira zavarja, hogy nem szellőzik a feje a nagy bunda alatt. Mikor Apa megelégelte, hogy nincs hirtelen kéznél fodrász, gyorsan vett egy hajvágót, amellyel azonnal el is tüntette a saját fejéről a bozontot. Eszünkbe jutott, mi lenne, ha gyermekünkön is könnyítenénk egy kicsit, hiszen sokszor előfordul, hogy a nagy melegben csapzott tincsei a szemébe lógnak. De azt hiszem, nem gondoltam én ezt eléggé komolyan, mert, hogy mindkét fiú szinte kopasz lett egyetlen délután alatt, sok volt, és sokként ért. ;)

"ILYEN VOLT":

...és pár perc leforgása alatt, ilyen "terméssel":

 

"ILYEN LETT":

Valóban nagyon jól áll neki a kiskatonás búra, és mintha neki is tetszene a vicces érzés a feje tetején. Anya pedig majd megszokja... bár az első reakció az volt, hogy "kérem vissza a gyerekemet".

Szükség van itt egy kislányra is, hogy nyugodtan növeszthessem és birizgálhassam a haját! :)