Délelőtt Emma aludt, és amikor felébredt, Simont tettem le aludni. Megfőztem a szirupot. Emmát elláttam enni- és innivalóval. Felvettem a méhészruhát, és anyai kötelességeim elől igazolatlanul távoztam, a hátsó kapun át a méhesbe.
Kicipeltem a nagy sziruposfazekat magammal, és első dolgom volt a kaptárvasat a cukros lötyi fenekére ejteni. Hát, volt már ilyen a családban, amikor apukám a kapukulcsot rejtette a lekváros üvegbe... ellenem szól az a tény, hogy ő akkor mintegy harmincnégy évvel volt fiatalabb nálam...
Az önállóság felé vezető, első bizonytalan lépések után, nagy örömmel tálaltam fel legújabb kosztosaimnak a friss hamit. Meg sem tudom számolni, hogy hány tÍzezer főre növekedett ellátottaim száma, és mindezt csupán egyetlen nap alatt!
Nagyon élveztem a meleg napsütést, a cirógató, kellemes szellőcskét, és a méhzümmögést. Pontosan azt éltem át, amit már nagyon régóta szerettem volna. Néhány kaptár után azonban felébredt az anyai ösztön, illetve annyira felerősödött a hangja, hogy már elnyomta a méhzümmögést. Ekkor bejöttem a házba, hogy kislányomat ellenőrizzem, de mindent rendben találtam. Éppen egy kánkán koreográfiát gyakorolt Simon ágyában hanyatt fekve, illetve almát és vajas pirÍtóst tömködött a szájába felváltva. Amikor meglátott, kitörő örömmel üdvözölt. Na, mondom, itt semmi gond, és visszamentem bogárkáinkhoz.
Gyorsan vége lett az etetésnek, visszajöttem, kicsit elfáradva, nagyon boldogan. Sajnos a szelfi elmaradt, mert bár a telefon a szirupos kezembe ragadt, nem jutott eszembe fényképet készÍteni, pedig amióta frufrum is van, igazán csábÍtóan kandikál a méhészkalap alól. Kénytelenek lesztek egy hétfői képpel beérni!
Nektek is hasonlóan boldogÍtó, egészségesen fárasztó munkával töltött hetet kÍvánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése