Most kepzeljetek el minket, ahogy blogot irok. Itt allok a ciposszekrenynel, Emma a hordozoban alszik rajtam. Ha leulok, felebred. A ciposszekreny pont megfelelo magassagu hogy gepelni tudjak rajta. Az ebed fo a hatam mogott, ot oranal. A napi valahanyadik kavesbogre a jobb kisujjamnal. Szivbol orvendezem, mert jelenleg teljes a csend! Anyukakent megertettem az "itt es most" jelentoseget: most csend van, elvezd, mert lehet, hogy fel perc mulva mar nem lesz csend!
Jacint nemsoka oviba megy! Hihetetlen, hogy megnott. Szerintem engem jobban meg fog viselni a dolog, mint ot - legyen igazam...
Szoval szeptemberre, ovikezdesre, menetrend szerint, potyogni kezdett a dio is gyonyoru, hatalmas diofankrol. Nagyon finom diot ad, de ezert versenyezni kell a mokusokkal. Ha nem szedem fel idejeben, csak kilyuggatott hejakat talalok, ami tuzelonek remek, de nem tul finom.
"Ossze kene szedni a diot!" de hogyan? Most elonyben vagyok, mert a babak kint vannak, es nem bent, mint az utobbi evekben, ezert sokkal konnyebb lehajolni. Viszont Emike ragaszkodo tipus, aki nappal a karomban lakik, es nem viseli el, ha leteszem. A babakocsiban tologatas eros kompromisszumot jelent, de neha belemegy, foleg, ha a nagyobb batyja tologatja.
Amikor Janos elvitte Jacintot autokazni, elerkezettnek lattam az idot a cselekvesre. Emcsa be a kocsiba, usgyi az udvarra. Ugyesnek kellett lenni, hogy folyamatosan mozgasban maradjunk, ezert babakocsi tolas kozben kapkodtam fel a diokat, a kocsi italtartojara helyeztem oket. Amikor a tarto megtelt, visszatoltam Emmat a rekeszhez, es kezdodott a szelektalas: lyukas, nem lyukas. Beledobaltam a diokat a rekeszekbe, ugyelve arra, nehogy fejbedobjam a macskat, aki azonnal elfoglalta a fel rekeszt, ahogy letettem a foldre. Meg a dio dobalasra sem tagitott, akkor sem, amikor neha-neha egy-egy szem celt tevesztett... Ki erti... Hat macska...
A lanyomnak annyira tetszett a dioszedes, hogy szepen elaludt, Anya pedig elvezhette a csondes nehany percet, kocsi tolas nelkul, amig Simike fel nem ebredt. Ennek rogton hangot is adott, igy o is kijott az udvarra velunk. O nem annyira szaladgalos, mint a batyja, szepen lecsuccsent a rekesz melle, es iz szerint kezdte osztalyozni a dioszemeket. Amelyik nem izlett neki, azt az udvar egy, strategiailag jol megvalasztott pontjara helyezte, hogy Anyanak biztositsa a kismama tornat.
Ha Emike nem alszik kitartoan, valoszinuleg feladtam volna, de igy sikerult valamennyi diot felszedni. Nemsoka megyunk a kovetkezo adagert.
Minden evben azt tervezem, hogy na jovore majd konnyebb lesz. Most azt mondom, hogy ha konnyebb nem is lesz, legalabb jokat fogunk nevetni rajta. ;)
2015. augusztus 27., csütörtök
2015. június 9., kedd
Kimozdulunk
Kepzeljetek, ma ket honapos a lanyom, legkisebb gyermekem. Mar egesz jol lehet tole aludni. A tegnapi nap pedig az edzoteremben talalt minket, az egesz csaladot, fiukat is, es minket lanyokat is! Nem is tudom, mar hany eve nem mozogtam semmit, talan negy is megvan. Ezert volt oriasi elmeny az a "komoly" tiz perc taposogepezes (es ez is Emma sulyaval sulyosbitva, aki epp szopizott a hordozokendoben...). Vegre ugy ereztem, hogy tettem valamit magamert, magunkert. Van pingpongasztal is, ahol szinten lehet majd Emmaval egyutt jatszani. Legkozelebb kiprobaljuk azt is.
A harom kicsi eletem legnagyobb ajandeka, megis nagyon nehez raerezni arra, hogy hogyan lehet mindenki szamara elvezhetove tenni a mindennapokat. Nem mindennapi alkalmazkodast kivan mindannyiunktol. Ez tegnap jol sikerult, mert nekik is tetszett a dolog, ugyanakkor mi szulok is jol ereztuk magunkat, sot, tettunk magunkert.
Egy ideje mar sikerul a jol bevalt dietamat is tartani, szepen lassan latszik is az eredmeny. Ugy erzem magam, mint egy filmsztar, aki a szules utan ket honappal, specialis etrendet tart, es mozog, hogy visszanyerje a formajat, es a szerepajanlatait. ;D Szerepeim nekem is vannak boven, jatszom az eletem, kotom a hetkoznapi kompromisszumokat, es ha minden jol megy, a heten meg fodraszhoz is eljutok. :D
Erdekes ismet megtapasztalni, hogy bar a mozgas faraszto, megis mennyi energiat kepes adni. :)
Kivanok Nektek is hasonlo tartalmas napokat, boldog nyarat!
A harom kicsi eletem legnagyobb ajandeka, megis nagyon nehez raerezni arra, hogy hogyan lehet mindenki szamara elvezhetove tenni a mindennapokat. Nem mindennapi alkalmazkodast kivan mindannyiunktol. Ez tegnap jol sikerult, mert nekik is tetszett a dolog, ugyanakkor mi szulok is jol ereztuk magunkat, sot, tettunk magunkert.
Egy ideje mar sikerul a jol bevalt dietamat is tartani, szepen lassan latszik is az eredmeny. Ugy erzem magam, mint egy filmsztar, aki a szules utan ket honappal, specialis etrendet tart, es mozog, hogy visszanyerje a formajat, es a szerepajanlatait. ;D Szerepeim nekem is vannak boven, jatszom az eletem, kotom a hetkoznapi kompromisszumokat, es ha minden jol megy, a heten meg fodraszhoz is eljutok. :D
Erdekes ismet megtapasztalni, hogy bar a mozgas faraszto, megis mennyi energiat kepes adni. :)
Kivanok Nektek is hasonlo tartalmas napokat, boldog nyarat!
2015. május 10., vasárnap
Hol a boldogság mostanában?
Itt vagyunk, ragyogunk, megint eggyel többen vagyunk! Teljes a létszám Álmodótanyán, mert Memi is csatlakozott a fiúkhoz, hozzánk. Isten hozta, meg a gólya. A gólyák szépen ülnek a régi fészkükön, én meg a gép előtt (valójában állok a talpaimon, különben Emike felébred a hordozóban...), és arra gondolok, hogy ezt a nagy örömet megosztom Veletek is.
A fiúk nagyon kedvesen fogadták újszülött húgukat, Jácint rögtön meg is kért minket, hogy kapcsoljuk be. Emi azóta is be van kapcsolva, éjjel-nappal, üzemszerűen működik, és bár még van rá garancia, őt sem fogjuk visszavinni.
Néha kísértetiesen hasonlítunk a majomházra az állatkertben: visítás, rohangálás, kérek enni, és a látogatók kenyérhéjjal dobálása. A háromból egy általában alszik, de a maradék kettő felér néggyel. Mi, szülők, egyensúlyozunk az ő és a mi igényeink között, lehetőleg úgy, hogy senkinek se fagyjon le arcáról a mosoly.
Szóval... Hol a boldogság mostanában?
Az álmodótanyasi majomházban. ;)
A fiúk nagyon kedvesen fogadták újszülött húgukat, Jácint rögtön meg is kért minket, hogy kapcsoljuk be. Emi azóta is be van kapcsolva, éjjel-nappal, üzemszerűen működik, és bár még van rá garancia, őt sem fogjuk visszavinni.
Néha kísértetiesen hasonlítunk a majomházra az állatkertben: visítás, rohangálás, kérek enni, és a látogatók kenyérhéjjal dobálása. A háromból egy általában alszik, de a maradék kettő felér néggyel. Mi, szülők, egyensúlyozunk az ő és a mi igényeink között, lehetőleg úgy, hogy senkinek se fagyjon le arcáról a mosoly.
Szóval... Hol a boldogság mostanában?
Az álmodótanyasi majomházban. ;)
2015. január 1., csütörtök
Így játszunk mi
Karácsonyfadíszekkel sárkányosat játszani nagyszerű! (Jácint fogja a csillogó boát, és feltakarít vele, a lábai között végighúzza a lakáson. Közben pattogtatja a gömböket.)
Apa megtanít autóversenyezni, amíg nem lehet jogosítványom, addig csak itt a fotelban.
Hintázás közben látszik legjobban, kisfiunk milyen szép szőke herceggé cseperedett.
Ketten is megosztozunk egy könyvön, testvériesen, no sebaj, ha utána ragasztani kell!
Ha el is álmosodunk, összefogunk, és azért sem alszunk! Bárány a nélkülözhetetlen hálótárs. :)
Amikor Jácint először meglátta az öccsét ebben a ruhába, felkiáltott: Vau-vau! és megsimogatta a fejét...
Vajon kinek a pelenkája tartalmaz érdekesebb dolgokat?
Betakarózni a szárítóról lecsent, frissen mosott törülközővel az igazi!
Ajjaj! Anyu észrevette, hogy rosszalkodunk! Vágjunk ijedt arcot!
Jobb, ha minél előbb elbújunk!
2014. november 18., kedd
Mesterséges kötődés - hormondolatok
Ezt a bejegyzést még a kórházban vázoltam, idén februárban, kisebb fiam születése után. Már kezdett lecsengeni a nagy öröm, és lassan átfordultam a "baby blues" állapotába, amelyen még rontott, hogy nem tudtak bejönni hozzám. A szomorúságnak persze főleg hormonális okai voltak-vannak, meg még lesznek is, ha minden jól megy, jövő áprilisban. ;) A testi-lelki fájdalom, sajnos, nem megkerülhető, amikor a kisbaba a világra jön, de sokat segít, hogy tudom, hogy hamar enyhül, és mindent megér.
Éjjel kettő körül jegyeztem e sorokat a telefonomba, piszkozatként mentett sms-ekbe. Felébredtem, visszaaludni nem tudtam, élményem pedig volt jó sok. Sokszor írtam már ki őket magamból így, ez segített feldolgozni, amin átmentem. Tudtam, hogy egyszer eljön az ideje, hogy ezt is megosszam Veletek. Miért ne? :)
* * *
A fájdalom együtt jár a szeretettel. A kötődés - fáj. A testemnek fáj, hogy a gyermekek, akikhez a legjobban kötődöm, a világra jönnek.
Első (kis)nagyfiunk az oxitocinnak "köszönheti", hogy pont ott, akkor és úgy jött a világra, ahogy. Az oxitocin volt a szerelmi bájital ebben az eseményben. Második fiunk születésekor kezdtem kételkedni a testemben, magamban, hogy talán nincs bennem elég kötődés-hormon? És miért? Vajon ez azt is jelenti, hogy nem tudok kötődést érezni?
Nem. Hamar megéreztem, hogy biokémiailag, és érzelmileg is kötődöm, nagyon-nagyon is. Nem telt bele három nap, és ha csak ránéztem, akár rágondoltam a babámra, már éreztem is az oxitocin okozta méhösszehúzódásokat. Szoptatáskor még erősebben. Második baba lévén, eléggé fájtak is - szerencsére "készültem", tudtam ezt, de persze tudni és átélni két különböző dolog.
Felmerült bennem, a fájdalommal kapcsolatban, hogy mennyire kéz a kézben jár a szeretettel.
Mire eljött az első reggel, már elepedtem egy kis fájdalomcsillapítóért, mert nagyon fájt a sebem. Kaptam egy infúziót, és örültem neki nagyon. Az örömöm addig tartott, amíg ki nem derült, hogy a keverék oxitocint is tartalmaz, amely össze-összehúzta a méhemet - rettenetesen fájt. Nem értettem, miért kell pluszban szintetikus oxitocint kapnom, amikor bennem is termelődik.
Infúziót, szerencsére, csak akkor egyszer adtak. Viszont a mesterséges hormonpótlásomról lelkiismeretesen gondoskodtak továbbra is. Erről a magam módján lemondtam, mert élénken élt bennem az infúzió emléke, illetve azt is nagyon nehezen viseltem, amikor a saját termelésű oxitocinom árasztotta el a testemet. A nővérkék oxitocinnal átitatott, hosszúkás vattadarabot adtak, amelyet az orromba kellett (volna) dugni, és vagy 10 percig azon keresztül lélegezni. Én jó kislányként dugtam az orromba, jámborul néztem, de ahogy kiléptek az ajtón, már kint is volt az orromból, kezemben tartva az előírt ideig, hogyha jön valaki, a másodperc tört része alatt vissza tudjam tenni. Majd amikor lejárt az idő, olyan messzire hajítottam, amennyire friss császáros sebbel csak tudtam.
Tudom, hogy a legjobbat akarták nekem, a legjobb tudásuk szerint. De ezzel én is így voltam, és szerintem a szintetikus hormon nem a "legjobb", amit a testemnek adhatok, főleg úgy, hogy közben bőven termel a testem a sajátjából. Hiszen éreztem. :)
Egy idő után már inkább szándékosan nézegettem a kicsi képeit, nem törődve a fájdalmas következményekkel. Mert kötődni jó - vállalni azt, hogy a szeretet nem mindig rózsaszínű. Ettől lesz valódi, mélyen megélt, igaz, és aranyfényű :)
Sok gondolkodó, tanító, vezető vallja, hogy jobb megélni valami szépet, még ha fájdalommal jár is, mint kihagyni az élményt, attól tartva, hogy fájni fog. A saját tapasztalatom és érzésem az, hogy átéltem a fájdalmat, amely a kötődéssel jár, és újra elémegyek, mert már nem félek. :)
2014. augusztus 29., péntek
Test-építő jellegű ön-kritika
Három férfival élni sok újdonságot jelent számomra. Be kell hozzam a lemaradást a pasis filmek, témák, autóvezetés és -szerelés, jellegzetes férfi témák terén. Ezek közül a foci kimarad, mert a ház ura nem focirajongó. Így is bőven van mit tanulni, amely egyben élvezet is! Házi mozinkban verekedős, autós filmek forognak. Legújabban pedig megismerhetem a testépítés alapjait is.
Itt figyel a polcon Arnold Schwarzenegger "A testépítés nagy enciklopédiája" című könyve. Forgatása önmagában felér egy kis edzéssel, mert 800 oldalas, és A/4-es méretű. Ezelőtt én is annyit tudtam és gondoltam a testépítőkről, hogy pitbulljuk van, kopasz frizurájuk, metálszín kabriójuk, amelyből kényszeresen kiszólogatnak, hogy pl. "mit nézel köcsög" és "húzzámáelőlem azzal a kis sz@rral". Hormont, szteroidot esznek nagy kanállal. Nem járták ki a nyolc általánost, és rendkívül agresszívek a semmiért. Hummerrel úsznak a Balatonban. Ugye? ;)
Nagyon örülök, hogy túlléphettem ezeken az előítéleteken is! A testépítésnek van gyönyörű oldala is, a szó szoros értelmében. Ráadásul azon túl, hogy a saját testünkből igyekszünk kihozni a maximumot, beleláthatunk ennek a testnek a működésének izgalmas rendszerébe. Messze meghaladja eddigi biológiai tanulmányaimat ez a világ, és tudatossá tesz arra nézve, hogy ezzel a testtel, ami adatott, mit érdemes megtenni, és mit nem. Már a diétázásnál éreztem annak az örömét, hogy mennyire jó, hogy felkészülten, tudatosan, egyre haladok a célom felé. Most ez az érzés még erősebb, és a fejlődő önfegyelem egészséghez segít.
Mindig rácsodálkozom, mennyi minden van itt Tázláron, hát konditerem is van. :))) Alapítvány működteti, és vannak kondiversenyek is, évente többször.
Nagyon szeretnénk, ha a gyermekeink is kedvet kapnának, és megéreznék ennek a tudatos önfejlesztésnek az örömét!
A méhész szakma önmagában is testépítő jellegű. Egy fakaptár tele méhhel-mézzel, körülbelül ötven kiló, és nem kevés darab van belőle. Vándorláskor a kaptárak pakolásához kell is az izom! Ráadásul minél nehezebb a kaptár, annál jobban örülünk!
Ami számomra teljesen új világ, és eddig tévesen gondolkodtam róla, az az étrendkiegészítők hada. Fehérje, L-karnitin, kreatin... mindenkinek javaslom, hogy kicsit nézzen utána, mi mire való. Csak, hogy érezzétek, hogy ez nem csak a testépítőket érinti: mit jelent az, ha a köhögéscsillapító gyógyszerben efedrin van (azt, hogy köhögni lehet, hogy nem fogsz, de aludni sem!), vagy a samponban arginin (lehetőleg reggel használd, különben egész éjjel pörögsz). Ilyen szereket teljesen ártatlanul is haza lehet vinni, aztán meg csodálkozunk a következményeken.
Most megyek, megeszem a testépítős multivitaminomat, és eltöprengek, hogyan fogom ledolgozni a fincsi fánkokat, amelyeket János sütött nekem tegnap. Nem is tudok elfelejtkezni erről, mert drága Jácint fiam elkérte a fürdőszobamérleget, és élvezettel ugrál rajta itt mellettem. ;D
Itt figyel a polcon Arnold Schwarzenegger "A testépítés nagy enciklopédiája" című könyve. Forgatása önmagában felér egy kis edzéssel, mert 800 oldalas, és A/4-es méretű. Ezelőtt én is annyit tudtam és gondoltam a testépítőkről, hogy pitbulljuk van, kopasz frizurájuk, metálszín kabriójuk, amelyből kényszeresen kiszólogatnak, hogy pl. "mit nézel köcsög" és "húzzámáelőlem azzal a kis sz@rral". Hormont, szteroidot esznek nagy kanállal. Nem járták ki a nyolc általánost, és rendkívül agresszívek a semmiért. Hummerrel úsznak a Balatonban. Ugye? ;)
Nagyon örülök, hogy túlléphettem ezeken az előítéleteken is! A testépítésnek van gyönyörű oldala is, a szó szoros értelmében. Ráadásul azon túl, hogy a saját testünkből igyekszünk kihozni a maximumot, beleláthatunk ennek a testnek a működésének izgalmas rendszerébe. Messze meghaladja eddigi biológiai tanulmányaimat ez a világ, és tudatossá tesz arra nézve, hogy ezzel a testtel, ami adatott, mit érdemes megtenni, és mit nem. Már a diétázásnál éreztem annak az örömét, hogy mennyire jó, hogy felkészülten, tudatosan, egyre haladok a célom felé. Most ez az érzés még erősebb, és a fejlődő önfegyelem egészséghez segít.
Mindig rácsodálkozom, mennyi minden van itt Tázláron, hát konditerem is van. :))) Alapítvány működteti, és vannak kondiversenyek is, évente többször.
Nagyon szeretnénk, ha a gyermekeink is kedvet kapnának, és megéreznék ennek a tudatos önfejlesztésnek az örömét!
A méhész szakma önmagában is testépítő jellegű. Egy fakaptár tele méhhel-mézzel, körülbelül ötven kiló, és nem kevés darab van belőle. Vándorláskor a kaptárak pakolásához kell is az izom! Ráadásul minél nehezebb a kaptár, annál jobban örülünk!
Ami számomra teljesen új világ, és eddig tévesen gondolkodtam róla, az az étrendkiegészítők hada. Fehérje, L-karnitin, kreatin... mindenkinek javaslom, hogy kicsit nézzen utána, mi mire való. Csak, hogy érezzétek, hogy ez nem csak a testépítőket érinti: mit jelent az, ha a köhögéscsillapító gyógyszerben efedrin van (azt, hogy köhögni lehet, hogy nem fogsz, de aludni sem!), vagy a samponban arginin (lehetőleg reggel használd, különben egész éjjel pörögsz). Ilyen szereket teljesen ártatlanul is haza lehet vinni, aztán meg csodálkozunk a következményeken.
Most megyek, megeszem a testépítős multivitaminomat, és eltöprengek, hogyan fogom ledolgozni a fincsi fánkokat, amelyeket János sütött nekem tegnap. Nem is tudok elfelejtkezni erről, mert drága Jácint fiam elkérte a fürdőszobamérleget, és élvezettel ugrál rajta itt mellettem. ;D
2014. június 24., kedd
Paleo közeli élmények tanyasi konyhánkban
Hogy mire jó a terhességi cukorbetegség?
Emlékszem, borzalmas érzés volt, hogy baja eshet a kisbabámnak, aki még csak meg sem született. Azt is nehezen viseltem, hogy akkor a legjobb esetben is hónapokig, szabályoznom kell, hogy mit és mennyit ehetek. Tudtam, hogy ez mindkettőnk érdekében történik, de szörnyű érzés volt - elsőre.
Miután túlestem az első sokkokon, elkezdtem utánaolvasni a témának, és komolyabban venni a paleót, amit már régóta figyeltem, és éreztem, hogy megalapozott, és érdemes lenne követni.
Kialakítottam a diétámat, a saját szám íze szerint, ;) és a tanultak szerint. A babám egészséges, nekem is visszaállt a normális cukrom, de megtanultam valamit: érdemes változtatni az életmódomon, betegség nélkül is!
Majdnem minden beszélgetésnél szóba kerül ez az életmódváltás, és már ismerősek kezdenek lenni az aggódó, kétkedő kérdések, amelyeket kapok. Itt összeszedem őket, és megpróbálok rájuk válaszolni, bár az a tapasztalatom, hogy nem attól függ, hogy hisznek-e nekem, hogy én ide most mit írok. ;)
Nagy erőfeszítés és elhatározás kell, hogy ilyen szinten életmódot váltsak, de mondhatom, egy idő után már inkább élvezetes, és élményekben gazdag ez a folyamat. Én például 5 kg-t híztam összesen a második babával, és ezt is a diéta előtt. A szülés óta már 6 kg-t fogytam, és ez szépen lassan folytatódik. Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer nézze át Szendi Gábor honlapján, hogy milyen szörnyű betegségeket lehet elkerülni, meggyógyítani egy ilyen váltással. Aztán döntsetek magatok. Nem kell nekem hinni! :)
Még egyszer leszögezem, ez nem a paleo diéta hivatalos leírása, hanem a mi konyhánk jelenlegi állapota!
Nem drága?
Ez felfogás kérdése. Először is, az egészségünknél semmi sem drágább (és akinek volt már valami komolyabb baja, az tudja, hogy ez nem csak közhely)! Ha pedig azt nézzük, mi minden marad ki a konyhánkból mostanában, azt hiszem, a költségvetés talán még pozitívba is fordul.
Mit NEM veszünk (vagy nagyon ritkán):
-édesség, csoki, keksz
-kenyér, péksüti
-gabonafélék
-müzli, gabonapelyhek
-rizs
-kukorica
-tészta
-alkohol
-üdítőitalok
-instant kakaó, 3az1ben kávé
-mogyorókrém
-párizsi jellegű felvágott
-bab, borsó, csicseriborsó, zöldbab, földimogyoró, szója, lencse (hüvelyesek)
-lekvár
-joghurt, kefir,
-sajtok
De akkor tulajdonképpen mi marad? - szokták kérdezni. Maradnak a:
-zöldségek
-gyümölcsök (lehetőleg termelőtől, piacról)
-mindenféle hús (megbízható hentestől)
-tojás (szintén házi gazdaságból)
-hal
-csonthéjasok (mandula, dió, kókusz)
Ami a paleo drágaságát adhatja, tapasztalatom szerint, azok a maglisztek, útifű maghéj, kókuszkrém, és a többi szokatlan, extrának tűnő hozzávaló. A kulcsszó a "szokatlan", hiszen ezek is épp olyan hozzávalók, mint a többi, csak valami folytán eddig nem ezeket, hanem másokat részesítettünk előnyben. Ha elkezdjük ezeket használni, pontosan úgy megszokjuk, mint eddig a lisztet és a tejet. A lényeg az, hogy ezek nélkül is lehet egészségesebb ételeket készíteni, nem szükséges a mindennapos használatuk! Ahogyan a hagyományos konyhában megvannak az ünnepre való, ritkán használt hozzávalók, úgy tudjuk ezeket a szokatlan alapanyagokat ritkábban használni, ha egyáltalán szeretnénk.
Ami nem paleo, de szoktunk időnként enni:
-méz
-krumpli
-fagyi ;)
-tej (tejeskávéba, nem literszámra)
-kecskesajt
-tejföl, túró
-olaj a sütéshez (ha csak lehet, zsírt használunk)
Van erre időd?
Mi amúgy is itthon főzünk, szeretünk is főzni, ezért sose volt gond. Ahogy nőnek a gyerekek, úgy lesz több időm kókuszreszeléket és magokat darálgatni, de addig is a minimumra tudtuk csökkenteni a kenyérfélék fogyasztását. Ráadásul felfedeztem, hogyha sok magyaros étel mellől egyszerűen elhagyjuk a hagyományos köretet (rizst, tésztát, krumplit), máris majdhogynem paleo módra ehetjük őket. Például ilyenek a kolozsvári rakott káposzta, a pörkölt, brassói, rántott dolgok, töltött káposzta, töltött paprika, gulyás csipetke nélkül, stb... Nem tűnnek diétás fogásoknak, igaz? Pedig azok. :)
Hát így állunk most kis tanyasi konyhánkkal! Nem hiszem, hogy valaha teljesen paleo módon fogunk étkezni, mert ódzkodom az édesítők használatától. De azt már most tudom, hogy nagyot léptünk előre az egészségünk érdekében, és már így is komolyan lecsökkentettük néhány ijesztő betegség kockázatát. Számomra mindent megér, hogy nem elszenvedője vagyok egy állapotnak, hanem felfedeztem, mit is tehetnék, hogy kikerüljek belőle!
Emlékszem, borzalmas érzés volt, hogy baja eshet a kisbabámnak, aki még csak meg sem született. Azt is nehezen viseltem, hogy akkor a legjobb esetben is hónapokig, szabályoznom kell, hogy mit és mennyit ehetek. Tudtam, hogy ez mindkettőnk érdekében történik, de szörnyű érzés volt - elsőre.
Miután túlestem az első sokkokon, elkezdtem utánaolvasni a témának, és komolyabban venni a paleót, amit már régóta figyeltem, és éreztem, hogy megalapozott, és érdemes lenne követni.
Kialakítottam a diétámat, a saját szám íze szerint, ;) és a tanultak szerint. A babám egészséges, nekem is visszaállt a normális cukrom, de megtanultam valamit: érdemes változtatni az életmódomon, betegség nélkül is!
Majdnem minden beszélgetésnél szóba kerül ez az életmódváltás, és már ismerősek kezdenek lenni az aggódó, kétkedő kérdések, amelyeket kapok. Itt összeszedem őket, és megpróbálok rájuk válaszolni, bár az a tapasztalatom, hogy nem attól függ, hogy hisznek-e nekem, hogy én ide most mit írok. ;)
Nagy erőfeszítés és elhatározás kell, hogy ilyen szinten életmódot váltsak, de mondhatom, egy idő után már inkább élvezetes, és élményekben gazdag ez a folyamat. Én például 5 kg-t híztam összesen a második babával, és ezt is a diéta előtt. A szülés óta már 6 kg-t fogytam, és ez szépen lassan folytatódik. Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer nézze át Szendi Gábor honlapján, hogy milyen szörnyű betegségeket lehet elkerülni, meggyógyítani egy ilyen váltással. Aztán döntsetek magatok. Nem kell nekem hinni! :)
Még egyszer leszögezem, ez nem a paleo diéta hivatalos leírása, hanem a mi konyhánk jelenlegi állapota!
Nem drága?
Ez felfogás kérdése. Először is, az egészségünknél semmi sem drágább (és akinek volt már valami komolyabb baja, az tudja, hogy ez nem csak közhely)! Ha pedig azt nézzük, mi minden marad ki a konyhánkból mostanában, azt hiszem, a költségvetés talán még pozitívba is fordul.
Mit NEM veszünk (vagy nagyon ritkán):
-édesség, csoki, keksz
-kenyér, péksüti
-gabonafélék
-müzli, gabonapelyhek
-rizs
-kukorica
-tészta
-alkohol
-üdítőitalok
-instant kakaó, 3az1ben kávé
-mogyorókrém
-párizsi jellegű felvágott
-bab, borsó, csicseriborsó, zöldbab, földimogyoró, szója, lencse (hüvelyesek)
-lekvár
-joghurt, kefir,
-sajtok
De akkor tulajdonképpen mi marad? - szokták kérdezni. Maradnak a:
-zöldségek
-gyümölcsök (lehetőleg termelőtől, piacról)
-mindenféle hús (megbízható hentestől)
-tojás (szintén házi gazdaságból)
-hal
-csonthéjasok (mandula, dió, kókusz)
Ami a paleo drágaságát adhatja, tapasztalatom szerint, azok a maglisztek, útifű maghéj, kókuszkrém, és a többi szokatlan, extrának tűnő hozzávaló. A kulcsszó a "szokatlan", hiszen ezek is épp olyan hozzávalók, mint a többi, csak valami folytán eddig nem ezeket, hanem másokat részesítettünk előnyben. Ha elkezdjük ezeket használni, pontosan úgy megszokjuk, mint eddig a lisztet és a tejet. A lényeg az, hogy ezek nélkül is lehet egészségesebb ételeket készíteni, nem szükséges a mindennapos használatuk! Ahogyan a hagyományos konyhában megvannak az ünnepre való, ritkán használt hozzávalók, úgy tudjuk ezeket a szokatlan alapanyagokat ritkábban használni, ha egyáltalán szeretnénk.
Ami nem paleo, de szoktunk időnként enni:
-méz
-krumpli
-fagyi ;)
-tej (tejeskávéba, nem literszámra)
-kecskesajt
-tejföl, túró
-olaj a sütéshez (ha csak lehet, zsírt használunk)
Van erre időd?
Mi amúgy is itthon főzünk, szeretünk is főzni, ezért sose volt gond. Ahogy nőnek a gyerekek, úgy lesz több időm kókuszreszeléket és magokat darálgatni, de addig is a minimumra tudtuk csökkenteni a kenyérfélék fogyasztását. Ráadásul felfedeztem, hogyha sok magyaros étel mellől egyszerűen elhagyjuk a hagyományos köretet (rizst, tésztát, krumplit), máris majdhogynem paleo módra ehetjük őket. Például ilyenek a kolozsvári rakott káposzta, a pörkölt, brassói, rántott dolgok, töltött káposzta, töltött paprika, gulyás csipetke nélkül, stb... Nem tűnnek diétás fogásoknak, igaz? Pedig azok. :)
Hát így állunk most kis tanyasi konyhánkkal! Nem hiszem, hogy valaha teljesen paleo módon fogunk étkezni, mert ódzkodom az édesítők használatától. De azt már most tudom, hogy nagyot léptünk előre az egészségünk érdekében, és már így is komolyan lecsökkentettük néhány ijesztő betegség kockázatát. Számomra mindent megér, hogy nem elszenvedője vagyok egy állapotnak, hanem felfedeztem, mit is tehetnék, hogy kikerüljek belőle!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)