Így élünk és virulunk mostanában

Sok minden történt velünk az utóbbi időben! Megünnepeltük Csipiszkénk első születésnapját. Ezen a képen azt a pillanatot láthatjátok, amikor bébikénk felnőttesen mérlegeli, vajon Micimackónak fülét, vagy orrát kóstolja meg először? Elárulom, hamar dűlőre jutott, és bekapta az egész fejét. 

 

Kicsi a rakás, de sok jó ember kis helyen is tud enni: 

 

Dédimama ismerkedik a méhészeti eszközökkel: 

 

Más gyerekek is ünnepelték a születésnapjukat itt a tanyán: 

 

A fiúk egy kalap alá vették magukat: 

Méhecskéink szorgosan gyűjtögetnek. Már összeszedtek hét hordó akácmézet, és most ér véget a vaddohány szezon, nemsokára pergetünk vaddohány, szebben mondva selyemfűmézet. Azután uzsgyi, elindulnak egy kicsit északabbra, finom napraforgómézért.

 

 Kiskertünk ontja a finom termést:

 Pihenésképpen megismertettük Jácintot a vízi világ szépségeivel és örömeivel.

 

Tengeri sünt és vízielefántot simogattunk: 

  

Végezetül pedig néhány fotó, csak, hogy lássátok, miért kerüli házunk bejáratát nagy ívben az összes egér, patkány, cickány, és egyéb kis mezei rágcsáló. Igaz, néha eljutnak az ajtóig, de általában fej nélkül...

 

  

Édes munkánk friss gyümölcsei és zöldségei

Örömmel mutatom be Nektek első mézeinket! Baloldalt vegyes virágméz látható, jobbra pedig - bármilyen hihetetlen - valódi tiszta akácméz. Nem tudtam és nem is gondoltam volna, de a kizárólag akácról gyűjtött méz ilyen fehéressárga színű! Ez a méz frissen van pergetve és csapolva, ezért a sok-sok kis buboréktól nem lehet rajta átlátni. Kis idő után le fog tisztulni, és fény felé tartva enyhén zöldes színárnyalatban fog játszani. Az íze - leírhatatlanul finom. :)

Veteményesünkben sokféle zöldség nő, és lassan már érik.

Ők az elsők, akik áldozatul estek családunk feneketlen étvágyának. :) 

Csipiszkénk imádja a kutyusokat. Ez az érzés teljesen kölcsönös!

"Parányi bébikénk" napokon belül egyéves nagyfiú lesz... Igen, mondták, hogy hamar telik az idő, és én ezt el is hittem. De az valami hihetetlen, hogy ennyire gyorsan. :)

Boldog munka ünnepét, vagyis jó pihenést!

Nagy munkában vagyunk mostanában, pontosabban nem is annyira mi, mint méhecskéink. Zümmögnek reggeltől estig, szállnak virágról virágra, gyűjtögetnek, poroznak... Hogy is van ez a virágokkal és a méhecskékkel? ;)

Méhész bácsink végre elemében van, rendezgeti, gondozza "kis" háremét. A méhek szeretetére tanítja pöttöm legénykénket is, játékos foglalkozás keretében:

Anya, menj a dolgodra, ez most apa-fia program!

Valóban igaz, hogy a méhméreg jótékony hatású. Megfigyeltem, hogy szinte az összes idős méhész bácsi vagy néni, aki eltávozott az örök méhészmezőkre, nagyon magas kort ért meg, sokszor több, mint kilencven évet! Illetve már van saját tapasztalatom is, a tehetős hölgyek e kedves kozmetikai szeréről. Alkalmas rá, hogy fitos, feldag... ööö... gödröcskés pofivá változtassa bárki jópofa lópofa ööö... arcát. Nincs szükség mesterséges arcpírra sem, és mindezt úgy, hogy bármikor igénybe vehetem, csak ki kell lépnem az udvarra! 

No nem mintha támadó kedvűek lennének kis népes családjaink. Hála előző gazdijuk gondos, hozzáértő nevelésének, kedves, szelíd, szorgalmas jószágok kerültek hozzánk, akiknek nem büdös a munka, sőt, propolisz illatú. :)

Jácintunk egyszerűen gyönyörű: noha kis névrokonai a kertben már elvirágzottak, ő továbbra is virul. Mostanában kezdődött a baba klub Tázláron, ami azt jelenti, hogy sok sok baba és anyuka összegyűlik a játszótéren, együtt játszunk (babák), és pletykálkodunk (anyukák). Bébikénk rettentően élvezi a játszóterezést, és a társaságot. Hintázik, minden kislányt végigsimogat, kukoricás kukit, sajtos tallért eszik, és a fűben kutat ízletes hangyák után.

Cica Maci gyakran gyakorolja a nemtevést ebben a csinos vödörben. Van, hogy a füle se látszik, de a hangunkra mindig hegyezi, hátha leesik valami fincsi falat! 

Futi cicánk minden bizonnyal rosszul ugrott, és valami élesre érkezett. Elvágta a drágám a két hátsó lábikóját, sajnos elég csúnyán. Az állatorvos adott antibiotikumot, fájdalomcsillapítót, és szerencsére már szépen gyógyulnak a cicalánylábak! Még sántikál Futi, de a helyzet biztató. :) 

Végül tekintsétek meg a gondos forgolódással, tupírozással előállított, tanyasi méhészpalánta frizurák legújabb divatját: 

Hurrá, itthon van a pergetőnk!

Tegnap reggel még nem sejtettük, hogy úgy fogunk este nyugovóra térni, hogy legfontosabb méhészeti eszközünk (amely egy óriás elektromos konzervdoboz és egy mosodai centrifuga szerelmének gyümölcse) már a kamránkban fog pihenni!

Vadkerti beszerző körutunk közben ért minket a hívás, hogy méhész barátunk, akitől nemsokára méhecskéink is érkeznek, eladja két pergetőjét. Mi ugyan már megrendeltünk egyet újonnan, de gyors telefonálgatás után kiderült, hogy a rendelés még lemondható. Így megegyeztünk kollégánkkal, és egy órán belül úton is voltunk Székesfehérvár felé!

Nagyon kedvesen fogadtak minket és kicsikénket, gyümölcsteával, babapiskótával. Meglátogattuk együtt a méhecskéket, és mivel az időjárás is felderült, bekukucskáltunk a kaptárakba egy kicsit. Meg kell mondjam, jövendő munkatársaink igazán szorgalmasak, és nem idegesek! Békésen tették a dolgukat, zümmögve, együttműködve, szinte ügyet sem vetettek ránk, betolakodókra. Mindig elcsodálkozom, hogy milyen jó is lenne, ha mi, emberek, csak egy kicsit jobban hasonlítanánk rájuk!

A háznál voltak kutyusok, cicák, így Jácint kacagva és gurgulázva tudta gyúrogatni a finom bundás jószágokat. A méhecskéknek is van bundájuk, de őket azért kicsit finomabban fogjuk gyúrogatni...

Jó társaságban hamar elment az idő, a fiúk felrögzítették a pörgetőt a platóra, mellé pedig egy keretlécfúró gépet is ráadásnak. Elindultunk, a dobozzal a dobozoson, és bár útközben láttunk árokba csúszott fejen álló terepjárót, minket nem ért semmi baj.

Még világosban megérkeztünk udvarunkra az óriási konzervdobozzal. Jószágaink rendkívül csalódottan vették tudomásul, hogy ez a konzervdoboz teljesen üres. Vigasztalásul megígértük nekik, hogy annyit körhintázhatnak benne, amennyit csak akarnak. ;)

Végül kérem, tekintsétek meg vadonatúj harci antennánkat, amely azóta már elfoglalta helyét a padláson:

 És osztozzatok velünk az egyetlen látványban, amely könnyebbé teszi a rendszeres nagyon korán kelést:

Boldog Húsvétot kívánunk!

Drága Blogolvasók!

Legyen nagyon boldog az ünnepetek, finom az ebédetek, sok a locsolótok! (Nem, ezzel nem az esőre/hóra akarok célozni... abból már elég...)

Ragadjátok meg a pillanatot: 

 

 és élvezzétek a pihenést!

Tojjon a vadnyúl mindenkinek napsugaras jóidőt! Szeretettel :)

Anya első önálló lépései

Örömmel jelenthetem, hogy nem vagyok elveszve itt a tanyán. Volt már, hogy kisteherautóval kellett befuvarozni a fiúkat Tázlárra és Vadkertre, amit életemben másodszor vezettem. Meg kell hagyni, remek a kilátás belőle, a legelső kanyarnál meg is csodálhattam a kis növendék bálványfákat a szomszédban, miután alaposan rájukközelítettem. Nagyon szépek! De ez után a kis kitérő után már tepertem is kb. 67-tel a járt úton. 

A héten pedig esedékes volt a védőnéni meglátogatása Tázláron. Ugyanaznap reggel pedig meg kellett jelenni az ügyvédnél is, a szomszéd birtok megvásárlása ügyének továbbmozdítása érdekében. Az Uram tehát elméne reggel Vadkertre, mondván, hogy úgysem tart sokáig, majd megyünk utána a védőnőhöz. Na persze. A biztonság kedvéért megkértem, hogy menjen a teherautójával, ahová akar, de nekem a kisautót hagyja itt, hátha külön utakra kell tévedjünk. 

És ez így is lett! 11 óra körül telefonáltam neki, hol tart, merre jár, mert védőnéni csak 12-ig van. Kérdeztem, hazaér-e hamarosan, mire az volt a válasz: "Igen, azt hiszem... ja nem, biztosan nem, menjetek el külön!" Meg voltam győződve, hogy azért mondja ezt, hogy kipróbálhassam nagyon nem frissen szerzett jogosítványomat, élesben is. Magamban kilátásba is helyeztem neki valami fincsi büntetést. ;) 

Hát elindultunk! Jácint imád autókázni, és nem jelentett számára problémát, hogy Anya egyedül próbálkozik a ménessel. A kapun baj nélkül kijutottunk, a növendék bálványfák megkönnyebbülten felsóhajtottak, amint elhajtottunk mellettük. Rákanyarodtam a Kútágas-dűlőre, ahol simának ígérkező kirándulásunk nem várt fordulatot vett. 

Ha már Alföld, akkor Petőfi! "Szeretnek az istenek engem, Rémítő módra szeretnek!" - gondoltam magamban, amikor megláttam az úton velem szemben haladva a Démász (áramszolg.) kb. 3 db teherautóját, ráadásként kisbuszát és daruját. Mert ugye, hálózatfelújítás van, aminek különben örülünk, mert végre a 205 csak Volt, és a 230 Lett hamarosan. Kissé gyengécskék a régi vezetékek, és úgy látszik, nem csak mi panaszkodtunk, ezek szerint nagy sikerrel. 

Szóval nekiálltam darut, teherautót kerülgetni, magamban szépen emlegetve az Uramat, az ügyvédet, és egykori járművezető oktatómat. Mentem útszélre, gyepre, szántóra, mert a sima homok földút már túl jól megy ugye. ;) 

Ezek után a falu határában, kanyarban cammogó biciklista maga volt a felüdülés, mert aszfaltúton jártunk! 

Mikor máskor, ha nem most, teltház volt Tázláron az orvosi rendelő előtt, de azért leparkoltam valahogy, de ne kérdezzétek, hogyan. :)) 

Védőnéni ismét megállapította, hogy Jácint csodálatosan fejlődik. Ért ez a kölök már most a nőkhöz, már beköszönésképpen hatalmasat vigyorgott. Én még maradtam volna, hogy késleltessem az autóba visszaszállás időpontját, de el kellett indulni hazafelé. 

Szerencsére már felkészültebben fordultam rá dűlőutunkra, most csak a daru és egy kerítés közé kellett épp hogy csak beférnem a füvön. De nagyon boldog voltam, hogy sikerült, és láthatjátok, mindannyian élünk és virulunk! 

Annyi bosszúság azért van az egészben, hogy most már nem háríthatom tovább az apróbb beszerzések önálló lebonyolítását, mivelhogy úgy tűnik, képes vagyok rá. :) 

Az Uram egyébként jóval később ért haza, mint mi. Most vagy tényleg igazat mondott, vagy őrülten ravasz... de legalább beadhattam neki, hogy megbeszéltem a védőnővel, hogy következő héten megyünk... csak sajnos elnevettem. :)

Voltunk a héten bevásárolni is. Csipitkénk már nem hordozóban Mama hátán/hasán, hanem önállóan ülve kocsizik a mindenféle bevásárló egységekben: (a pénztár előtt ellenőrizni kell, nincs-e egy-két plusz dolog a kocsiban, mert nagyon lelkesen rámol a drágám)

Egyedülálló macskagyűjteményünk becses darabjai: 

Ilyen szép virágrügyek nőttek az egyik bokorra... 

...mígnem hozzánk is megérkezett a rengeteg hó. Igen, az ott egy alvó bolond macska az ablakban! Nem kell aggódni, túlélte, itt nyávog az ajtóban. :)

Boldog Nőnapot!

Már hajnalban látszott, hogy különleges napunk lesz! Kicsi fiunknak hála, nem szoktunk reggel sokáig lustálkodni. Utoljára tavaly láttam ilyen szép színes napfelkeltét itt: 

 

 Kis bébikénk már nagykisfiúsan, ülve ül a babakocsiban:

 

Az éhes szomszéd méhecskék megrohamozták kertünk egyre sokasodó virágait. Nem tudom, mi a neve ennek a bíbor gyönyörűségnek, de öröm ránézni:

 A kertben minden virág meglepetés. Mondták, hogy rengeteg virághagyma van a földben, de arról álmodni se mertem volna, hogy ilyen sok. Egymás után bújnak ki a szépségek a földből.

A mi méhecskéink, most már biztos, hogy április első felében érkeznek. A szorgos, szelíd, "márkás"  Buckfast nemzetségbe tartoznak. Hetven család fogja betölteni a Csabási rakodó kaptárakban előkészített helyét, és fognak velünk együtt munkálkodni, mindenki örömére!

Apa ügyesen olvasztja a méhviaszlapokat a keretekbe. Illatozik az egész lakás!

 

Anya pedig kinti virágokat csinál a bentiekből. Jácint mozizik. :) 

 

Most már nem csak cirmos cicánk, hanem cirmos krókuszunk is van! Ez a csinos cirmos példány ma mutatta meg magát először.

Ha már a cicákról van szó... kicsit aggódtam Maci miatt, mert nem láttam már két napja. De rá kellett jöjjek, hogy csak kóborol a jó időben, remekül ellátja magát enni-, innivalóval, és csak akkor tér be az álmodótanyasi macskavendéglőbe, amikor nem sikerül a vadászat. 

Hamar elment ez a nap is... Ragyogó színes szivárvánnyal búcsúzott az este tőlünk.Ez volt az első igazi tavaszi napunk, fény-, szín- és méhecskeáradattal. Mi csak élveztük a méhecskék és a beolvasztó gép zümmögését, szinte meditálva. Holnap tovább nyüzsgünk, élvezzük a hely békéjét, és tesszük tovább a dolgunkat. :)