2014. április 16., szerda

Kakasos történetek

Nem sokszor fordult elő velem eddig, hogy kakashúst falatoztam. Emlékszem egy csodás, illatos sült kakascombra, amit Sárváron ettem, még a dédi házában - tehát nagyon régen. Pesti lakosként ilyesmi eszünkbe se jutott, nem is tudom, esznek-e a pestiek kakast egyáltalán? Talán csak akinek vidéki rokonai vannak.

Száz szónak is egy a vége, a mai napon, családi összefogással, kakas húsleves és sült kakas lesz az ebéd. NYAMM! Egy ismerősünktől származik a jószág, aki itt figyel már a hűtőben. Tegnap kérdezték meg, hogy ennénk-e ilyesmit, mi pedig örömmel elkértük a felesleges baromfi uralkodót. Épp a védőnénivel beszélgettünk, aki meglátogatta a kicsiket, amikor újból csengett a telefon. János telefonján, amikor hangosra van állítva, remekül lehet hallani, hogy a másik fél mit beszél. Felvette: "Janikám, a feje meg a lába is kell?" Kitört belőlünk a röhögés, és remélem, ismerősünknek is ilyen vidám perceket szereztünk. Bár ez valószínűleg csak nekem ennyire vicces, mert vidéken természetes dolog, hogy a jószágnak van feje és lába is. ;D Amikor megérkezett a kakas házhozszállítás, fülig érő mosollyal vettük át a tisztított jószágot. Gazdája büszkén közölte, hogy "még meleg". "Na erre nem számítottam" - hervadt le a mosoly az arcomról. Nem akkor szoktam étellel találkozni, amikor "még", hanem amikor "már" meleg...

A védőnéni nagyon meg van elégedve a fiúkkal, és természetesen mi is. Jácint nagyot nyúlt, soványabbnak látszik, és szép hosszú nyaka lett. Egyfolytában rohan. Simi pedig, már egy-két hete, 6-7 órákat alszik éjjel anélkül, hogy felkeltene. Ma éjjel pedig, a drágám, nagy ajándékot adott nekem, mert este 9-től reggel 5-ig úgy aludt, hogy a hangját sem hallottam. Igen, két és fél hónapos! Reggel olyan éhes volt, hogy alig látott, de miután bereggelizett, meglepetésemre "visszafeküdt", és ráhúzott még valamennyit. Csak forgolódtam az ágyban, nem voltam álmos, örömmel nyújtózkodtam, és úgy általában élveztem, hogy nem kell kiugrani belőle. Amikor eluntam magam, felkeltem, kimentem a konyhába, és nagy örömmel vettem tudomásul, hogy túlaludt a gyerek!

Mi más oka lehetett volna ennek, mint az, hogy a kakast levágták, tehát nem volt, aki felébressze Simit? :D

 Jácint valamire szeretné felhívni a figyelmünket (a fotós nagy szerencséjére?):


Apa képe Simiről, amelyen remekül látszik, hogy milyen gyönyörű mintababa (de tényleg!):


2014. április 9., szerda

Valaki(k) álmos(ak)

Amikor gyanúsan nagy a csend a járókában... 



Most ki vett példát kiről?

 


Ha leteszel Anya, azonnal felébredek! 



Jaj, ne... ma este is Csillagkaput kell nézni! 
Inkább elalszom! ;) 


2014. március 14., péntek

Időközben a tanyán...

Rég nem írtam már, drága Blogolvasók! :)

Ez idő alatt szépen megszaporodtunk! Tovább romlott a nemek aránya, és a nyugodt éjszakai órák száma. Az eredmény itt szuszog a hasamon, a hordozójában, és édes tejről álmodik. ;)

Mondhatom, egyre "eredményesebbek" a napjaink. Ügyesedünk, igyekszünk, és eljutottunk odáig, hogy ma már kiporszívóztam, és felmostam két kisgyerek mellett, sőt, a szempilláimat is kifestettem! :D Nagy szerencsém, hogy Jácint remekül le tudja foglalni magát az idő legnagyobb részében, néha adni kell neki egy-egy meglepő tárgyat (locsolókanna, jégkockatartó, üres fedeles doboz), illetve rendkívül érdekes tevékenységeket kell folytatni mellette (porszívózás, felmosás, viráglocsolás). Mindezeket azonnal utánozza is, ami később még nagyon jól jöhet a házimunka során!

Apa kint van a méhesben, beindult a "főfoglalkozás", mert gyönyörű az idő - remélem, Nálatok is! A méhecskék boldogok, hogy vége a szobafogságnak, sőt, nemsokára virágozni fognak a gyümölcsfák is. Most a rengeteg vadvirágot látogatják (másfajta gazdák ezeket egyszerűen "gaz" vagy "gyom" néven ismerik), nálunk mindig van jó kifogás arra, hogy miért nem irtunk gyomot...

Nem érzem, hogy megváltozott volna az életünk, mert olyan, mintha Simi mindig is itt lett volna velünk. Nagyon gyorsan nő, és szépen fejlődik! Ebben a családban nincsen probléma az evéssel, hála Istennek! :D

Más szempontból nagyon is sokat változott az életem, mert munkahely, festőecset, hastáncruha meg ilyesmi helyett itthon vagyok a gyerekekkel - szerencsére János is itthon, illetve a közelben van, ami nagyon nem mindegy! Ha teljesen őszinte akarok lenni, néha tele a hótaposóm az egésszel, mert már két szólamban tudnak üvölteni, a lakás nem fut, hanem maratonit rohan, nincs kaja és a többi. Azt hiszem, ezzel mindenki így van! De, szóval, nem cserélnék senkivel, és köszönöm, de ha lehetne, sem kérném vissza a "régi" életemet. :)

Azért, a mostani "megbékélés" mellett már várom azt az időszakot is, amikor a fiaim az apjukkal autót szerelnek, kaptárakat emelgetnek, fát vágnak és tetőt javítanak! Mert olyan rém büszke leszek rájuk, mert ehhez én nem értek.

Fényképet most nem teszek fel, találtok eleget a Facebookon! :D

Legyen szép hétvégétek, nyugodt, indulatoktól mentes március 15-étek! Kokárdára fel! És fagyizzatok sokat! ;)

2014. január 23., csütörtök

Egyedül itthon

Pontosabban nem igazán egyedül, mert hozzámnőtt kisfiam itt figyel a pociban! :) Azt hiszem, hogy ilyen még nem volt, amióta Jácint velünk van. Olyat már tapasztaltam, hogy néhány órára kimenőt kaptunk az apjával valamelyik nagymamától - ezer köszönet érte - de "egyedül" már nagyon régen nem voltam itthon.

Hát elmentek... A két nagyobb fiú épp Pestre tart, felvisznek egy jó adag mézecskét, propoliszos krémet, tinktúrákat... Kívánom, hogy aki kapja, fogyassza/használja jó egészséggel! 

Hihetetlen, hogy milyen csend van! Tudom, tanyán lakunk, bent a dzsindzsában, ahol a madár se jár. De ez a csend más. Nagyon jó érzés céltalanul tespedni, semmi készenlét, ugrásra készség. Nemsokára bevonulok a fürdőszobába, és fiúmentes, magán szépségszalonná alakítom, legalább egy óra hosszára. Azután, ha kijöttem, akár vissza is feküdhetek aludni.

Furcsa, hogy bármit ehetek bármelyik szobában. Igazából annyi mindent elterveztem mára, hogy majd milyen jól, félbehagyás nélkül megcsinálom, de úgy érzem magam, mint egy leengedett lufi. Feszültséget, vibrálást érzek belül, aminek most végre lehetősége van eltávozni! :)

Nagyon hálás vagyok a fiúknak, hogy ilyen ügyesen bonyolítják az apa-fiú programot nélkülem! :)

Máskor még az ebéd utáni kávézásunk is így néz ki (árpakávé, édesítővel...):

 
Ha mi iszunk, Pöti is kér poharat és kanalat. Szerencsére egyelőre beéri az üres pohárral, de már készenlétbe helyeztük a Maci kávét! (Talán mi vagyunk az utolsó generáció, aki még emlékszik ilyesmire?)

* * *
Szolgálati közlemény!

Mint sok kismamát a várandósság vége felé, engem is utolért az anti-szocializáció, jelesül, hogy finoman szólva nem mindig beszélgetek szívesen. Legfőképpen arról nem, hogy "egyben vagyok-e még", illetve hogy "hogy érzem magam". Higgyétek el, kérlek Benneteket, amint megszületik a kicsi, ennek szinte azonnal nyoma lesz a Facebookon, sőt, lesz, aki sms-t is kap. ;) Kérlek Benneteket, ne hívogassatok, bár tudom, hogy a legjobb szándékból teszitek. :) Egyedüli kivétel a nagymamám, Neki minden körülmények között igyekszem felvenni a telefont, mert tudom, hogy jobban izgul nálam. Szóval, Vele lehet összeesküvést szőni. ;)

Valahogy így érzem magam, mint drágalátos macskáink, akik látványosan kihajolnak a szeretetteli ölelésből, pofákat vágnak (de persze közben élvezik és várják is!):


 



Még egyvalamit szeretnék leírni: nagyon, nagyon, nagyon hálásak vagyunk azért, hogy az utóbbi időben egyre többen szeretnétek méhészeti vagy Reikis munkánk gyümölcseiből. Köszönjük szépen a növekvő igényeket, a sok megrendelést! Örülünk, hogy elnyertük a tetszéseteket, és ígérjük, hogy továbbra is kizárólag úgy dolgozunk Nektek, Értetek, ahogyan magunknak is tennénk.

Munkára, kalandra, gyerekre fel! ;)

2013. december 31., kedd

Boldog új évet kívánunk! :)

Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.





A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstben disznósonkát,
zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.






Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő. 

(Weöres Sándor)


2013. december 26., csütörtök

Boldog zümmögő Karácsonyt mindenkinek!

Hogy vagytok, kedves Blogolvasók? Remélem, szépen, pihentetően telnek az ünnepek, azt hiszem, mindannyian megérdemeljük!

Hozzánk beköszöntött az a meglepő Karácsony, amikor különösebben nem ugráltam, nem siettem, hanem többnyire János főzött, János sütött, én csak kuktáskodtam. A takarítást sem vittük túlzásba - mondjuk ebben nincs újdonság. ;) Így is szép lett a kis fa, a narancsszeleteket házilag készítettük! Közben békében növesztem az új gyereket, a diétás karácsonyi menükön. Nem kevésbé finomak, mint a cukor-lisztgazdag fogások, viszont egészségileg nagyon sokat segítenek, főleg így kismama időszakban. Én is jól érzem magam, a legújabb családtag pedig már alig fér a bőrömbe! ;D 

Szenteste napján olyan szép időnk volt, hogy az összes méhecske kirepült, és nekik is volt lehetőségük néhány napig ünnepelni.



A fiúk már rég nagyon jól egymásra hangolódtak, és rengeteget játszanak. Jácint szereti kijavítani a rajzainkat, és összedönteni a tornyainkat. Legjobban továbbra is az autókat szereti, és a telefonokat, távirányítókat, fényképezőgépet szeretNÉ.

Hosszú, hosszú évek után, végül körmöt is sikerült lakkozni! 


Kívánok Nektek ünnepi békességet, nyugalmat, sok-sok fincsi ennivalót, nézhető tévéműsorokat :D és persze szeretetet... bármennyire is elcsépeltnek hangzik, mégis ez a lényeg! 

Ezen a képen a gyerkőcünk talán kicsit jobban hasonlít rám, mint Apjára... ez is ritka! :)

 

2013. december 8., vasárnap

Hogy miért szeretem a decembert?

A december több szempontból is az év legjobb hónapja. Minden hétre esik ünnep, az adventi gyertyákat sorban meggyújtjuk, mindkettőnk névnapja, egyikünk szülinapja is erre a hónapra esik. Ráadásul, a teljesség kedvéért, annak idején, decemberben, ezen a napon házasodtunk össze.

Szerencsére azóta semmi sem változott, csak egyre többen vagyunk! ;)






Isten éltesse azt az embert, aki reggel mackós bábot húz a kezére, odaóvakodik a kiságyhoz, és addig kacagtatja a kisfiát, amíg már nekem is a könnyem csorog a nevetéstől. Sok-sok boldog szülinapot!


Gondoltátok volna? :)