2016. március 12., szombat

Kissé lelazult a család

Ma nagyon szép napunk van. Bár éjjel túlóráztunk egy kicsit Emmussal, és a fogacskájával, azért jókedvűen ébredtünk. A kötelező kávés körökön túlesve János elment Halasra, hogy jól megverjék, vagyis akarom mondani karate edzés volt. Ez számomra azt jelenti, hogy három órán keresztül rugdossák egymást, és hogy én ilyenre sose járnék, dehát ő sem kritizálja az én hastáncomat, szóval hadd menjen. ;D

AmÍg nem volt itthon, addig próbáltam elviselni a három gyerekemet, illetve ebédet főzni, ami azért elég nehezen ment, tekintve, hogy a gázpalack szinte azonnal kifogyott, ahogy a ház ura kihajtott az udvarról. Na ma se eszünk túl korán... sebaj...

Nem kell miattam aggódni, hogy esetleg nincs mit tenni, hisz most is ügyesen elfoglaltam magam a mosógéppel és a porszÍvóval. Amennyire tudtam, előkészÍtettem az (est)ebédet. Ma rakott zeller volt, és amikor János végre hazaérkezett a vadonatúj kék-zöld foltjaival, kicserélte a gázpalackot, és nemsokára sülhetett is a kései ebédünk. Négy óra után ültünk asztalhoz, amikor már mindenki nagyon éhes volt. Ennek köszönhetően hipp-hopp eltűnt egy hatalmas adag a tepsiből, ami engem örömmel és büszkeséggel töltött el.

Aminek még külön örültem, az az, hogy épp egyik gyermek sem aludt, ezért az asztalt öten ültük körbe. Teljes volt a létszám, és a hangzavar is, mert annyira, úgy látszik, mégsem voltak éhesek, hogy evés közben ne üvöltsenek. Jánossal aggódva pislogtunk egymásra, hogy mi lesz, amikor holnap jönnek a nagyszülők, és megkapják a kiképzést? Nem fognak-e kimenekülni? Milyen jó, hogy tanyán lakunk, mert akinek üvölthetnékje van, gond nélkül megteheti az udvaron. A legrosszabb, ami történhet, az az, hogy egy darabig elkerülnek minket a fácánok.

Jóllakva, egy újabb kávé után, körbeültük a kandallót, gyönyörködtünk a narancs lángokban. Közben ez a zene szólt (kattintsatok rá, ha van kedvetek):


Nagy kedvenc az Opeth, ez épp egy messzire vivős, betépős, meditatÍv, keringő ritmusú zene. Mindenkinek ajánlom! :) Csodás a mellotron éteri hangja (ami hasonlÍt a szintetizátorra, de ez valami régebbi kütyü).

Sötétedik. :) Közelebb húzódunk egymáshoz. Három gyerkőccel nehezebb ráhangolódni erre a tiszta nyugalomra, de most olyan jól sikerült, hogy még a macska is be akar jönni hozzánk. Bár lehet, hogy az ő tiszta (-ra nyalt) nyugalmát a rakott zeller hozná meg. ;)

Gyönyörűséges estét!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése