2014. június 12., csütörtök

A spórolásról, vagyis milyen a mai "Takarékoskodj okosan" társasjáték?

Nemrég olvastam egy könyvet, amely a második világháború idején játszódik Angliában. Egy titokban örökbe fogadott kislány életéről szólt, és nagyon tetszett, izgi volt, és szép. A történeten túl elindított bennem valamit, felszínre hozott néhány gondolatot.

Arról van szó, hogy a megszokott kényelem hiányában, az emberek mennyire találékonyak tudnak lenni. Kizárólag abból gazdálkodhatnak, amijük van, mert élelmiszert is nehéz beszerezni, hát még olyan "luxuscikkeket", mint a sampon vagy az őszibarackbefőtt. Mégis, a könyvben a menyasszony boldogan készült az esküvőjére, azokkal az eszközökkel, amelyek rendelkezésére álltak. Nem zavarta, hogy nem a legutolsó divat szerinti a ruhája, sőt, még csak nem is fehér. Nagyon örült, hogy az anyukája tudott neki egy tortát sütni, mert csodával határos módon szerzett egynéhány tojást és más hozzávalókat. Akiket meghívtak, mind készültek ajándékkal, még ha a saját holmijuk közül kellett is adniuk valamit. Mindannyian érezték, hogy milyen jó, hogy ilyen nehéz helyzetben is történik valami, aminek örülni lehet.

Ez Londonban történt, ahonnan a lány később vidékre költözött. Ott talán annyival volt könnyebb az élet, hogy tudtak termelni, tenyészteni ennivalót maguknak, és csak véletlenül jártak arra bombázó repülőgépek. Mivel mindenki ismert mindenkit, tudták, mivel lehetne egymásnak segíteni. Furcsa módon, a háború elérte azt, amit békeidőben valahogy elfelejtünk: egy harmonikus, közösségi együtt-létezést?

Hála Istennek, hogy most békében élhetünk. Van mit együnk, válogathatunk, áldozhatunk a kedvteléseinkre. Jóval többet fogyasztunk az elegendőnél. Mi állíthatjuk be az egyensúlyt spórolás és pazarlás között.

Nem tudom, hogy ki hogyan gondolja, csak a magam nevében tudok beszélni. Azt érzem, hogy törekszem minél jobban együtt élni a Természettel. Úgy tűnik, minél közelebb kerülök az ő igényeihez, és "életmódjához", annál takarékosabb vagyok - ez szépen hangzik, ugye? :)

Mindig el szoktuk olvasni a Paleolit Magazint is, amelynek most hó elején kaptuk meg a legújabb számát. Találtam egy cikket benne, "A tudatos ősember" címmel, amely rárímelt a könyv által indított gondolatokra. Ez is a környezet-tudatosságról, a takarékosságról szólt, és két konkrét példát hozott: azt, hogy zárjuk el a csapot fogmosás közben, illetve hogy ne vegyünk olyan WC papírt, amelynek a gurigája szétázik a vízben, ezért a kis és nagy dolgok után lehet dobni a kagylóba. Az első példa egy klasszikus, aki valaha hallott a Greenpeace-ről, az már biztosan ismeri. A második példa nekem új volt.

Gyanítom, hogy annyi ilyen ügyes aprósággal találkozunk úton-útfélen, hogy már a könyökünkön jönnek ki a spórolási tippek. A magam részéről mindig is igyekeztem takarékosabban és környezetet kímélő módon élni. Nekem ami pluszt adtak ezek az olvasmányok, az az volt, hogy adja a jó Isten, hogy ne kelljen háborús helyzetbe kerülni ahhoz, hogy ez minél jobban sikerüljön.

Amúgy meg már régóta az a véleményem, hogy milyen jó lenne, ha a Parlamentbe néhány ügyes háziasszonyt ültetnénk, mert egykettőre rendbekapnák a költségvetést. ;)

Legyen napsütéses, meleg, de ne túl forró napotok, kívánok Nektek is enyhülést!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése