A következő címkéjű bejegyzések mutatása: méhészet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: méhészet. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. augusztus 30., péntek

Bogarászunk a méhesben és a konyhában

Lassan beköszönt az ősz, és itt a betakarítás ideje is. Rengeteg gyümölcsünk és zöldségünk termett, kicsattannak az egészségtől és szinte maguktól ugranak a fazékba. Na jó, egy kis segítséggel! ;) Mai bejegyzésünk főleg konyhai munkákról fog szólni, de engedjétek meg, hogy előtte megosszak Veletek egy gyöngyszemet, amit az egyik méhész fórumon találtam. 

Sajnos az internetes fórumok világában gyakori, hogy a tagok egymást használják a feszültségük levezetésére, és igazából mindegy, mi a téma, mert mindenen remekül össze lehet ugrani. Most éppen a méhfajták miatt acsarkodtak, mert van, aki úgy gondolja, hogy Magyarországon csak egyetlen "őshonos" fajta méhnek van helye és keresnivalója. Most nem kezdem el leírni az álláspontomat, mert hosszú lenne, valószínűleg unalmas, és én a kezdőnél is kezdőbb "méhész" vagyok. Csak annyit szeretnék megosztani, hogy kis hazánkban több a "szuperméhész", mint a fajtatiszta méhecske. ;) 

Szóval a fórumozó kolléga felháborodásában nem vitapartnere felmenőit, hanem saját oktatóit emlegette fel, eképpen:

"Ráadásul a magyar méhészet jelentős szereplői oktattak, nem 2-3 éve néhány családdal bogarászó önjelölt okoskodók." 

Ebben teljesen igaza van, hiszen sok a "gyorstalpalót" végzett, tapasztalatlan kolléga. Számomra maga a megfogalmazás az, ami miatt a hasamat fogtam. Át fogom venni, és nemsokára megyek én is bogarászni, mert a csöpp elaludt. :)

Előtte még  megosztok Veletek néhány képet:
Méhészautónk vakmerő potyautasa, aki nem tágított a remek búvóhelyről:

 

Felemeltem egy nagyobbacska virágcserepet, és ez a látvány tárult elém:
 

 "Valaki" kikotort egy adag földet a cserépből a lyukakon át, és méretre szabott falevelekből készített kis hüvelyeket, amelyeket élénk narancssárga trutyival töltött meg. Még kis kupakokat is készített az edénykéire. A képen már a szétszedett állapotot láthatjátok. Ha valakinek van ötlete, hogy ez milyen állat (?) mije, megköszönném, ha felvilágosítana! 

Térjünk vissza a konyhába: íme a paradicsomtermés egy része. Paradicsom növényeink a kevés gondozást is nagy terméssel hálálják.


 Ilyen szép husis a belsejük:

 

Legutóbb lecsót tettünk el belőle, de készült már "paradicsomlekvár" is.


Minden terményünk maximálisan "bio", mert a méhek mellett nem lehet permetezni. Mégis, szerencsére elkerülték a kukacok ezt a szilvát:


 ...és a barackot is.

 

A hirtelen szél sajnos időnként leveri az érő barack egy részét, amit nagyon bántam. Egészen addig, amíg fel nem fedeztük, hogy a szárazság miatt éhező őzek örömmel feltakarítják őket! Egyetlen gond van csak velük, hogy hajnalban, illetve délután alvásidőben szoktak eszegetni, és ilyenkor bizony arra ébredünk, hogy a kis rohadékok fogsora alatt ropog a barackmag, ahogy zabálnak... Képzelhetitek, mennyire vannak közel. :)

Blogbejegyzés nem maradhat Jácintos kép nélkül, íme az "egykezes függőágy":


Nagybabánk kistestvére is jól van, köszönjük szépen, most talán félarasznyi "magas" lehet, és folyamatosan növekszik. Már várom, hogy mikorra edz eleget ahhoz, hogy olyan tizenegyest rúgjon, amit már idekint is érzünk. :)

2013. április 7., vasárnap

Hurrá, itthon van a pergetőnk!

Tegnap reggel még nem sejtettük, hogy úgy fogunk este nyugovóra térni, hogy legfontosabb méhészeti eszközünk (amely egy óriás elektromos konzervdoboz és egy mosodai centrifuga szerelmének gyümölcse) már a kamránkban fog pihenni!

Vadkerti beszerző körutunk közben ért minket a hívás, hogy méhész barátunk, akitől nemsokára méhecskéink is érkeznek, eladja két pergetőjét. Mi ugyan már megrendeltünk egyet újonnan, de gyors telefonálgatás után kiderült, hogy a rendelés még lemondható. Így megegyeztünk kollégánkkal, és egy órán belül úton is voltunk Székesfehérvár felé!

Nagyon kedvesen fogadtak minket és kicsikénket, gyümölcsteával, babapiskótával. Meglátogattuk együtt a méhecskéket, és mivel az időjárás is felderült, bekukucskáltunk a kaptárakba egy kicsit. Meg kell mondjam, jövendő munkatársaink igazán szorgalmasak, és nem idegesek! Békésen tették a dolgukat, zümmögve, együttműködve, szinte ügyet sem vetettek ránk, betolakodókra. Mindig elcsodálkozom, hogy milyen jó is lenne, ha mi, emberek, csak egy kicsit jobban hasonlítanánk rájuk!

A háznál voltak kutyusok, cicák, így Jácint kacagva és gurgulázva tudta gyúrogatni a finom bundás jószágokat. A méhecskéknek is van bundájuk, de őket azért kicsit finomabban fogjuk gyúrogatni...

Jó társaságban hamar elment az idő, a fiúk felrögzítették a pörgetőt a platóra, mellé pedig egy keretlécfúró gépet is ráadásnak. Elindultunk, a dobozzal a dobozoson, és bár útközben láttunk árokba csúszott fejen álló terepjárót, minket nem ért semmi baj.

Még világosban megérkeztünk udvarunkra az óriási konzervdobozzal. Jószágaink rendkívül csalódottan vették tudomásul, hogy ez a konzervdoboz teljesen üres. Vigasztalásul megígértük nekik, hogy annyit körhintázhatnak benne, amennyit csak akarnak. ;)

Végül kérem, tekintsétek meg vadonatúj harci antennánkat, amely azóta már elfoglalta helyét a padláson:


 És osztozzatok velünk az egyetlen látványban, amely könnyebbé teszi a rendszeres nagyon korán kelést: