2017. augusztus 1., kedd

Karate edzésen vendégeskedtem

Meglátogattam a kiskunhalasi Union Dojo nyár előtti utolsó edzését, ahol Horváth Zoli Sempai és a karatékák nagyon szívesen fogadtak. :)

Az egész úgy kezdődött, hogy anyukám megérkezett a vonattal, és azonnal átvette a parancsnokságot a gyerekek és a tanya fölött. :D Amikor meghallotta, hogy János karate edzésre megy, engem kidobott otthonról, hogy menjek vele. - Nahát! eddig erre nem is mertem gondolni! - örvendeztem, és még mindig meglepődve, de várakozással telve úton is voltunk.

Az edzéseket nyáron a sportpályán, szabadtéren tartják. A már erejét vesztő nap lemenőben, a hőmérséklet már csökkenőben volt, de ez csak rajtam, mint nézőn segített.

Először a vizsgaeredményeket sorolta fel a Sempai, és nagyon büszke lehettem a férjemre, aki a múlt héten sikeresen levizsgázott kék övre. :)



Kezdésnek: tíz kör futás! Először nem tudtam, hogy mekkora a kör, én kis naiv. Nagy. :) Aztán azt kérdeztem magamban, hogy vajon tényleg úgy értette-e, hogy tíz egész kör? Egyszer nagyon szívesen kipróbálnám, hogy meddig bírok futni, gyanítom, hogy nem sokáig, mert elég hamar megállnék levegőt venni, és azt is csak lassan.

Jánossal itthon komoly technikai megbeszéléseket szoktunk tartani, amiket imádok, mert szerintem a harcművészetben és a táncban rengeteg a közös vonás, és nagyon sokat szoktunk tanulni egymástól. Például, mi az a támadóállás?, vagy hogyan forogjunk, hogy ne szédüljünk el?

A legjobban a mozdulat-kombinációk tetszettek, legalább olyan bonyolultak, mint a hastáncban, és nagyon hatékonyak. Tetszik a letisztultság, és az erő koncentrálása. A sok kis testsúly áthelyezés, és a végtelen stabilitás. Sajnos most kata gyakorlás nem volt, szívesen megnézném, hogy milyen, amikor a küzdés mellett még a mozgás szépségére is figyelni kell.

Nyelvész lelkem is örült, mert gyakorlatilag néhány edzés alatt félig meg lehet tanulni japánul. ;)

Már itthon, a tanyaudvaron, muszáj volt kipróbálnom a látottakat. Természetesen a forgó rúgással kellett próbálkoznom. Az egyik legelső kísérletnél sikerült fenékre is esnem, szóval nagyon jókat nevettünk. :D Van még mit gyakorolni! A gyerekeinket is el tudom képzelni az edzéseken, remélem, hogy nekik is lesz kedvük hozzá. :)


Igen, természetesen kék öves szappan is készült az alkalomra! :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése