Az Álmodótanyasi Ifjak tettei március 15-én :)

Történt idén, március 15-én, hogy már éppen tűztük a kokárdát a szép ruhánkra, hogy indulunk az ünnepségre, amikor beállított Nagymama 1.500 db eper palántával.

* Újratervezés * - mondtuk, a kokárdát visszatettük a fiókba a jövő évre, és ünnepi helyett "családi gazdasági" lelkiállapotba helyezkedtünk.

Kaptunk az eperhez csöpögtetőt és fóliát is, ezért a megfelelő hely kialakításával kellett kezdeni. Ebben nekem volt a legkevesebb részem, én a konyhában foglaltam el magam az ebédkészítéssel. Biztos voltam benne, hogy sportolás után mindenki nagyon meg fog éhezni.

Kint szépen alakult a három 50 méteres bakhát, rákerült a csöpögtető öntözőcső, és a síkfólia. Már délután dereka volt, amikor ezzel végeztek, és ameddig csak láttak, az ültetést is elkezdték. Hihetetlen sok munkát végeztek, Nagymamának sajnos vissza kellett mennie haza. Az ültetés nagy részét hétvégén tudtuk befejezni, de minden egyes kis palántácska a helyén van már!

Nagyon élveztem az ültetést, és szokás szerint elszórakoztattuk magunkat. Ennél jobb fittnessz nem is létezik, még sose éreztem, hogy a combom alsó része ennyit erősödött volna. Ráadásul, egész nap, büntetlenül mutathattam a fenekemet a szomszéd felé!

Szombaton kellemes szitáló esőnk volt. Az ültetéshez tökéletes volt, átáztatta a földet és a kis palánta gyökereket is. Vasárnap szeles idő volt, ami se perc alatt kiszárította a gyökereket. Igyekeztünk minél előbb a nedves földbe ültetni őket, és szerencsére, jól viselték a dolgot.

Semmihez sem fogható érzés életet adni valaminek. :) A látvány, hogy a vizes homokból kikandikál az éppen növekedésnek indult kis zöld levélke... és a tudat, hogy ebből a vacak kusza gyökérdarabnak tűnő valamiből nemsokára mekkora növény lesz, és milyen sok finom gyümölcse lesz... szinte anyaság-érzésem támadt az eperpalántákkal kapcsolatban is, amit csak megerősített az anya-földdel, anya-természettel való közvetlen kapcsolat. :)

Ugyanakkor, persze, nagyon fárasztó is volt, és unalmas is lehetett volna, ha nem tartom minden mozdulatnál lelki szemeim előtt a jövő eperlekváros üvegeit!

Sajnálom, nagyon szeretek enni, és gyönyörködni a remek alapanyagokban. Amikor elkezdtek a csiperke gombáink növekedni, az első gondolatom az volt: "Gombás tojás!!!" János nagyon leszidott, nehogy megijesszem őket. Sajnos nem tehetek róla! :D


Ha beválik, jövőre lesz még több sorunk, szorítsatok! :)




Már egy hete csak a palánta-
gondok mindíg, meg nem állva.
Halódó kocsival Cegléden,
jött a tanyára, jött serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a palántát a ...csába!
Engem váltson le a konyhába'!

Csak kapált és ültetett némán,
nem figyelt, nem is nézett énrám
s a palánták gyorsan, szépen sorba'
kerültek mind bele a homokba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen jó lány ő -
vörös gyökér lebben a szélben,
epret ültet a sivatag szélében.

(bocsáss meg, Attila!)