Most kepzeljetek el minket, ahogy blogot irok. Itt allok a ciposszekrenynel, Emma a hordozoban alszik rajtam. Ha leulok, felebred. A ciposszekreny pont megfelelo magassagu hogy gepelni tudjak rajta. Az ebed fo a hatam mogott, ot oranal. A napi valahanyadik kavesbogre a jobb kisujjamnal. Szivbol orvendezem, mert jelenleg teljes a csend! Anyukakent megertettem az "itt es most" jelentoseget: most csend van, elvezd, mert lehet, hogy fel perc mulva mar nem lesz csend!
Jacint nemsoka oviba megy! Hihetetlen, hogy megnott. Szerintem engem jobban meg fog viselni a dolog, mint ot - legyen igazam...
Szoval szeptemberre, ovikezdesre, menetrend szerint, potyogni kezdett a dio is gyonyoru, hatalmas diofankrol. Nagyon finom diot ad, de ezert versenyezni kell a mokusokkal. Ha nem szedem fel idejeben, csak kilyuggatott hejakat talalok, ami tuzelonek remek, de nem tul finom.
"Ossze kene szedni a diot!" de hogyan? Most elonyben vagyok, mert a babak kint vannak, es nem bent, mint az utobbi evekben, ezert sokkal konnyebb lehajolni. Viszont Emike ragaszkodo tipus, aki nappal a karomban lakik, es nem viseli el, ha leteszem. A babakocsiban tologatas eros kompromisszumot jelent, de neha belemegy, foleg, ha a nagyobb batyja tologatja.
Amikor Janos elvitte Jacintot autokazni, elerkezettnek lattam az idot a cselekvesre. Emcsa be a kocsiba, usgyi az udvarra. Ugyesnek kellett lenni, hogy folyamatosan mozgasban maradjunk, ezert babakocsi tolas kozben kapkodtam fel a diokat, a kocsi italtartojara helyeztem oket. Amikor a tarto megtelt, visszatoltam Emmat a rekeszhez, es kezdodott a szelektalas: lyukas, nem lyukas. Beledobaltam a diokat a rekeszekbe, ugyelve arra, nehogy fejbedobjam a macskat, aki azonnal elfoglalta a fel rekeszt, ahogy letettem a foldre. Meg a dio dobalasra sem tagitott, akkor sem, amikor neha-neha egy-egy szem celt tevesztett... Ki erti... Hat macska...
A lanyomnak annyira tetszett a dioszedes, hogy szepen elaludt, Anya pedig elvezhette a csondes nehany percet, kocsi tolas nelkul, amig Simike fel nem ebredt. Ennek rogton hangot is adott, igy o is kijott az udvarra velunk. O nem annyira szaladgalos, mint a batyja, szepen lecsuccsent a rekesz melle, es iz szerint kezdte osztalyozni a dioszemeket. Amelyik nem izlett neki, azt az udvar egy, strategiailag jol megvalasztott pontjara helyezte, hogy Anyanak biztositsa a kismama tornat.
Ha Emike nem alszik kitartoan, valoszinuleg feladtam volna, de igy sikerult valamennyi diot felszedni. Nemsoka megyunk a kovetkezo adagert.
Minden evben azt tervezem, hogy na jovore majd konnyebb lesz. Most azt mondom, hogy ha konnyebb nem is lesz, legalabb jokat fogunk nevetni rajta. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése