A nudli, ami nem nudli

Mostanában nem fogom megkérdezni ismét az uramat, hogy mit szeretne enni. A borsólevesig tökéletesen rendben volt a dolog, tanyasi borsóleves borsikafűvel, bazsalikomos grízgombóccal, nyamm! Hanem nudlit ne főzessen velem senki, akinek kedves az élete. ;)

Most értettem csak meg, mekkora tett volt a Nagyitól, hogy mindig főzött nekünk. Nudlit azóta sem ettem, és akkor olyan természetesnek tűnt, hogy az a hatalmas befőző fazék színültig van nudlival. Találtam receptet, hurrá. Jó-jó, megpucolom, megfőzöm a krumplit. Két kilót.

Jácint már egyre türelmetlenebb lett, és még csak azzal sem terelhettem el a figyelmét, hogy majd kap belőle, mert nem.

Szerencsére János is átlátta, hogy családi vihar közeleg a kívánsága nyomán (mármint, hogy mit csináljon a nudlijával, és hogy hova vigye), ezért rendesen odatette magát, és "a hasamért asszonyért mindent" felkiáltással vagy a figyelemre vágyó utódra vigyázott, vagy főzött-pirított-leszűrt-stb. stb. Röpke néhány óra alatt megjelentek az első kész nudlik a tálban. Be kell ismerjem, valóban mennyeiek. :)

Olyan sok lett, hogy végül megfeledkezvén az elkészítés fáradságos voltáról, nudlievő versenyt rendeztünk a macskáknak, amelyben, ki-ki vérmérséklete szerint, mindannyian lelkesen részt vettek. Maci lett az első, ő vetődött leggyorsabban a bejárati ajtóból kirepülő nudlira, és ő is nyelte le legelőbb. Futi csak egy paraszthajszállal maradt el az olimpiai bajnok csúcstartótól. Rozsomák elég gyengécskén szerepelt, a harmadik körben, személyesen neki nyújtva tudott csak labdába rúgni öööő nudliba harapni. Végül Cicamama, a tálaknál csendesen várva, értésünkre adta, hogy ha neki is akarunk adni, majd úgyis odavisszük. :)

Komolyan mondom, kevés dolog esik ilyen jól, mint amikor ízlik a családomnak a főzt. :) Már várom, hogy kicsi Jácint is beszálljon, és apjával versenyt tüntessék el az extra adagokat. Akkor is jut majd a cicáknak, ami nekik jár, a maradék. :)