2016. május 2., hétfő

Anyák napjáról

Még mindig szokatlan nekem, hogy most már engem is köszöntenek Anyák napján, nem csak a férjem és gyermekeim, hanem a szüleink is. :) Nagyon jó érzés, és talán azért szokatlan, mert még mindig bennem él az a valaki, akinek nincs férje, nincs gyermeke (egy sem). Ti is szoktatok ilyet érezni? Nekem furcsa, hogy sok egymásnak ellentmondó szerepű lélek összessége vagyok, de tetszik is.

Tegnap délelőtt még nem esett az eső, ezért megnéztük a méhecskéket, mielőtt az esős időszak beköszönt, és szobafogságra ítéli őket. Ennél jobb wellness nincs is, kint érezni a szellőt, a napsütést, hallgatni a madárcsicsergést, méhzümmögést. Megbeszéltük a világ ügyes-bajos dolgait a méhanyákkal, mint anya a méhanyával. ;) Valódi mézes, méhviaszos, propoliszos kézkezelést kaptunk, a méhméreg gyógyászat ezúttal elmaradt. ;) Ami a legjobb volt az anyák napi wellnessben, az az, hogy az utolsó kaptárban János sok anyabölcsőt fedezett fel. Bár volt még helyük bőven, ez a család rajzásra készült, és ilyenkor el kell távolítani a bölcsőket, nehogy később meglépjenek, és megint a kis diófáról kelljen levakargatni a méheket. :D Na nem is az volt ilyen jó, hogy rajzásra készültek, hanem hogy az anyabölcsők telis-tele vannak méhpempővel. Így megkaptam őket ajándékba, és gyorsan be is nyaltam belőlük a pempőt (senki ne gondolja, hogy jó íze van, de szokható). A wellness kezelés valódi méhpempős arcpakolással ért véget, mert a kezemen maradt méhpempőt az arcomra kentem.

Ha ilyen tanyasi módon is, de aranyat érő kikapcsolódásban volt részem, Anyák napja alkalmából! Ha megjött a kedvetek, Titeket is szívesen látunk egy kis együtt méhészkedésre, csak szóljatok. Ígérem, hogy mindig a vendég eheti meg a méhpempőt. ;)

Ha méhpempőt még nem is termelünk, de alkottunk egy új Álmodótanyasi krémet is. Szeretném bemutatni a vérehulló fecskefüves kenőcsünket:






Sok szeretettel ajánlom bőrápolásra, hogy mindenkinek legyen egy kis wellness a napjában. :)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése