2013. augusztus 7., szerda

Fél adag tűzifa

 Elkezdtük a télre való felkészülést! A képen kb. 48 mázsa hasított cserfa. Még sose láttam ilyen szép fát: pontosan olyan színe van, mint a bianco-nero fagyinak. Kérge alatt a külső része sárgás, belseje barna. Illatos, csodaszép!

 

Carlos kutyus ösztönösen kinevezte magát biztonsági őrnek, és felvállalta, hogy megőrzi nekünk az értékes rakományt. Apa az egyik kupacot már csinos rendbe is rakta a fáskamrában.


 Jövő héten kapunk még ötven mázsa hasított akácfát is. Ezzel bőségesen kitartunk jövő tavaszig, ráadásul száraz gyümölcsfánk is van még néhány tucat mázsával. Szinte biztos vagyok benne, hogy marad a tűzifából jócskán, és kipróbálhatjuk, milyen, amikor több, mint egy évig száradt a fa. Állítólag az az igazi tüzelő. ;)

Jácintunkat felébresztette Futi cica, amikor hajnalban bekukucskált, majd benyávogott az ablakon. Nagyon nem örültünk a váratlan koránkelésnek... A nagyfiú később, reggel bepótolta, ami kimaradt. Legédesebb az álom Apa ágyában... Sokszor érzem, hogy szerelmes vagyok ebbe a kis Pucorba. Ez is egy ilyen pillanat volt: hiszen ki tud ilyen édesdeden aludni, rajta kívül? 


Futrinka kisasszonyt nyakon csíptük és bedobozoltuk éjszakára. Azóta nyugalmas az álmunk - őHercegnősége szabad cica ugyan, de van, amit Neki sem szabad. :)

Most pedig következzen egy fényképsorozat a pancsoló kisfiúról! 

"Aaanyaa, már megint beraktál a medencébeee?"


 "Fürödni olyan uuuncsiii!"


"Vagy ma végre feldobjátok valamivel?"


"Hmm... beépített ivókút... nem rossz, nem rossz!"


"Itt van Apa is!"


"Ugye bedugja a fejét a vízbe?"


"Ha megnövök, én is mókamester leszek, mint Apa!"


2 megjegyzés: